Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kuvasz A fehér erő

 

Kilenc magyar kutyafajtánk közül a kuvaszt és komondort nomád pásztorkodó őseink háziállataik védelmére alakították ki. E két nagytestű, fehér őrző-védő pásztorkutya a ragadozók és rablók elől védte a nyájat, kondát, hiszen e feladat ellátására a pásztor nem volt elég éber, sem elég gyors és erős. Az már a múlt titka marad, hogy e két nagyjából azonos feladatokra alkalmazott kutya minek köszönhette egymás melletti fennmaradását évezredeken keresztül. Talán őseink számára sem a használhatóság volt a kizárólagos szempont? Napjainkban az elegáns, erőt sugárzó kuvasz egyre több jómódú család portáján tűnik fel, hiszen esztétikai és gyakorlati értékét tekintve egyaránt kiváló kutya.

A kuvasz kialakulásáról értelemszerűen nincsenek pontos adataink. Pásztorkodó állattenyésztő őseink a komondor mellett a kuvaszt is állataik védelmére használták. A kuvasznak feladata ellátásához jó szimatra, bátorságra, erőre és támadó kedvre volt szüksége. Állítólag a pásztorok elsősorban hússal etették kutyáikat, és a kölyköknek szánt adagot felkötötték, hogy így erősítsék a fiatal jószágok nyak- és pofaizomzatát. Mivel a farkas és a rossz ember is sötétedés után támadt a nyájra, az éjszakai viaskodásban egy világos színű kutyának nagyobb hasznát vette a pásztor; valószínűleg nem véletlenül fehér mindkét őrző-védő pásztorkutyánk.

Hogy miért alakult ki két eltérő küllemű, de azonos feladatkört betöltő fajta, azt ma már nem tudjuk helytállóan indokolni. Amellett, hogy talán őseink is örömüket lelték e két csodálatos fajta küllemében, s egyszerűen tetszett nekik a nagybundájú komondor és a nála rövidebb szőrű kuvasz, talán mégis a különböző felhasználhatóság áll e két fajta hátterében. Úgy tűnik ugyanis, hogy a kuvasz vadászkutyaként is szolgálta őseinket! A komondor szőrzete miatt e munka ellátására eredendően nem lett volna alkalmas, azonban a nomád pásztoroknak is szükségük volt bizonyos mértékben vadászkutyára, pontosabban olykor ilyen feladatot is ellátni képes kutyákra. Korabeli dokumentumok szerint Mátyás király idejében valóban alkalmazták a kuvaszt vadászatokon, főleg farkas ellen, hiszen a nyájőrzésből eredően, s mozgékonyságának, acélos izomzatának köszönhetően erre kiválóan alkalmas volt. Egy francia festő XVII. századi képének farkasvadászata is két tipikus kuvaszt ábrázol. De napjainkban is jó eredménnyel alkalmazzák vaddisznóvadászatokon.

A kuvaszról fennmaradt emlékek, utalások talán a legzavarosabbak magyar fajtáink közül. Ennek két fő oka, hogy különböző nevekkel illették magát a fajtát, illetve a kuvasz név alatt mást-mást értettek. Hívták a kuvaszt kovasznak, magyar komondornak vagy farkasebnek és parasztkutyának, míg sokszor kuvasznak nevezték a kutyát általában vagy a keverékeket illették a kuvasz jelzővel. Raitsitsé az érdem, aki kutatásai alapján kiderítette, hogy a kuvasz név használata az ősi és helyes elnevezés. Zrínyi egyébként 1660-ban egyik művében a kuvaszt mint fajtát említi. A hasonló hangzású török-tatár kavasz szó egyébként őrkatonát jelent, ami összekapcsolható a kuvasz feladatkörével. Egyébként mindenütt, ahol őseinkhez hasonlóan nomád pásztorkodást folytattak, kialakultak nagytestű, őrző-védő pásztorkutyák, bizonyos fajták kísértetiesen hasonlítanak a kuvaszra.

A XIX. században megváltoztak az állattenyésztés körülményei, a pásztorkodás egyre inkább háttérbe szorult, s így megszűnt a kuvasz munkaterülete is. A pusztáról beszorult a falvakba, majorságokba, tanyák, birtokok őrzője lett. Ez az időszak, egészen 1910-ig, igen kritikus volt a fajta számára, hiszen a pásztorok zárt világával ellentétben itt már nem maradhatott fenn fajtatisztán a kuvasz, ekkor illették a keverék kutyákat kuvasz névvel.

A kuvaszt 1924-ben törzskönyvezték először. Az első fajtaleírást 1905-ben állították össze, majd 1909-ben, 1915-ben és 1921-ben átdolgozták. Az 1935-ös Abonyi-Anghi-Müller-féle standard már szigorú mércéket állított fel, hiszen volt miből szelektálni. 1960-ban is született egy újabb leírás, melyet az FCI 1963-ben fogadott el.

A kuvasz magas, nagy kutya, általában 70 centiméter. Megjelenése tetszetős, nemességet, erőt, bátorságot sugároz. Testtájai arányosak, nem megnyúltak, de nem is zömökek. Szikár izomzattal telt formái küzdőképességről tanúskodnak. Csontozata erős, de sohasem durva. Száraz feje, mandulavágású, ferde szeme értelmes és hűséget mutat. Színe fehér, szőrzete hullámos, erős, jellegzetes kuvasz-szőrzet. Bőre sötét pigmentű, mozgása tértölelő. Jó szimatú, tanulékony fajta, őrző-védő munkára könnyen kiképezhető.

Sokan a kuvaszt kiszámíthatatlan, agresszív, "hamis" kutyának tartják, holott ennél a fajtánál is csak rossz, kegyetlen tartásmód rontja el ezt az amúgy normális, kezelhető, gyerekszerető fajtát. Korábban a kuvasz házőrző munkáját úgy vélték segíteni, ha nappal egy-két méteres láncra kötötték, s így a kutyát tehetetlenségre kárhoztatva siettették elvadulását. Mondani sem kell, hogy mint minden fajtának, a kuvasznak is szabad mozgásra és tágas kennelre van szüksége.

 

Eifert Anna

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

fasz

(gabika, 2010.05.09 16:49)

tdjglbrhuefhaljsbrgvj

 

 

Profilkép



Archívum

Naptár
<< Január / 2018 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 287440
Hónap: 1840
Nap: 68