Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kuvasz történelem
Tartalom:
Kuvasz történelem
Vérfrissítés
Sporttenyésztés

 

 

 A sporttenyésztés kezdete, nehézségei

 

1.    Első fajtaleírások, tenyésztés kezdete a 2. világháborúig

Az évszázadok során sokan, sokféleképpen írtak a magyar nagytestű pásztorkutyáinkról, mégis összekeverték sokszor a komondort és a kuvaszt. Arról sokan megemlékeztek, hogy két kiváló őrzőkutyánk van, de hogy melyik hogyan néz ki, azt már sokan összekeverték. A 19. század végére tisztázódott (a heves indulatokat kiváltó) fajtaleírás, melyet Buzzi Géza 1905-ben publikált először, befejezetnek tekintve a vitát, ezen időszaktól kezdve megindult az országos sporttenyésztés. A trianoni békeszerződés után, a kuvasz állomány döntő többsége a határokon kívülre került, nehéz helyzetbe hozva a hazai tenyésztőket, akik megpróbálták a kuvasz állomány mennyiségét növelni.
A 30-as évekre ez sikerült, bár a fajta igen heterogén lett, ezen próbáltak segíteni Erdélyből behozott, típusos egyedekkel. A 2. világháború előestéjére már sikerült egy szépszámú alapjaiban véve homogén állományt kitenyészteni, mely után már külföldön is érdeklődés mutatkozott. Így kerültek kuvaszok Németországba, Hollandiába, Belgiumba és az USA-ba is, ahol a mai napig is tenyésztik.

2.    A világháború igazi vesztese

A 2. világháború kezdetén már szépszámú kuvaszállomány található Magyarországon, és a bécsi döntések következtében hazánkba visszakerültek, a visszacsatolt területen élő kuvaszok is. Írásos emlékek nemigen maradtak, hogy ekkor felhasználták-e ezeket a kutyákat tenyésztésre, bár nem lehetetlen.
A németek megszállása, majd a front átvonulása, viszont majdnem végzetes hatással volt a kuvasz állományra. A félelmet nem ismerő, bátor kuvaszok, életveszélyes ellenségei voltak, az élelmet kereső, rabló, fosztogató katonáknak, akik csak a kutya lelövése után jutottak be a tanyákba, majorságokba. Így a kuvasz állomány nagy része puskacső elé került, néhány példány maradt meg csak, itt-ott az országban. Nem tudjuk, hogy ezek az egyedek hogyan maradtak meg e viharos időszakban. Vajon a gazda tudatosan mentette meg a kutyáját, vagy esetleg ideggyenge „gyáva” volt a kutya. Mindenesetre az biztos, hogy a kuvasz állománya több ezres egyedszámról, néhány tucatra redukálódott. Tudomásom szerint a háború folyamán ilyen veszteséget egyetlen kutyafajta sem szenvedet.

3.    Újrakezdés „5” kutyával

A háború utáni állapotot jól tükrözi az állomány első felmérését. Állítólag 5 kuvaszt találtak tenyésztésre alkalmasnak az országban. A világégés utáni első kiállításon Dr. Márki Iván, a fajta egyik legnevesebb szaktekintélye bírált. Visszaemlékezése szerint sírni tudott volna a felvezetett kuvaszok mennyisége és minősége láttán.
Az első fajtafelélesztési lépés, Anghi Csaba nevéhez fűződik, aki mint a Fővárosi Állat és Növénykert főigazgatója létrehozza az „Állatkerti” tenyészetett. Az igazi áttörést azonban Kovács Antalnak köszönhetjük, aki mint a Gyapjúforgalmi Vállalat vezetője megalakította, a később világhírűvé vált „Gyapjús” kennelt. A tenyésztés elindításához bejárták az egész országot, de csak 4 fajtatiszta kuvaszt tudtak vásárolni. Három év kemény munkája, az utódok szigorú szelektálása után alakult ki a törzsállomány, mellyel elindulhatott a tenyésztés. A tenyészet leghíresebb törzskanja Gyapjús Morcos névre hallgatott. Igazán típusos fej, jó testarányok és kiváló vérmérséklet. Voltak hibái, amit ma már nehezen tudnánk tolerálni (fültartás), de a maga nemében és korában igazán ritka jó kuvasz volt. A Gyapjús kennelből kikerült kuvaszokkal javították az akkor működő tenyészeteket, és tulajdonképpen ezen kutyák leszármazottai a mai kuvaszpopuláció alapját képezik.

4.    Azok a csodálatos nyolcvanas évek

A fajta regenerálása után, a 60-as, 70-es évekre sikerült a kuvaszt, újra megkedveltetni egyre több tenyészet alakult, létrehozva ezzel a minőségi tenyésztés feltételeit. Értelmezzük ezt a populáció növekedésének és a szelekció lehetőségének függvényében. A kuvasz állomány igazi csúcspontját, (a háború után) a 80-as években érte el, amikor is egy-egy nemzetközi kiállításon 120-150 kutyát bíráltak a hozzáértők.
Magyarországon ekkora kultusszá vált kuvaszt tartani, nagyon sok családi háznak biztos őrzője lett. Ezekben az években szerették, tisztelték a kuvaszt az emberek, és ez nemcsak a törzskönyves állományra volt igaz. Nagyon sok törzskönyv nélküli, de fajtatiszta kuvasz látott el őrző-védő feladatot mezőgazdasági telepek, gyárak és magánporták udvarán, méltón képviselve őseiket.
Sajnos sok helyen azonban méteres láncon, szűk kennelben, számára méltatlan körülmények között tartották, melyet ezen önérzetes kutyák nehezen tűrtek, jogosan. Természetesen ezzel rossz hírének megalapozója lett, hiszen senki emberfia nem hajlandó bevallani ha vétett a kutyájával szemben. Az ország számos vidékén olyan nagy igény jelentkezett a kuvaszra, hogy a népsűrűség hatására számtalan tulajdonos a kutyák származását figyelembe nem véve pároztatta őket haszonszerzés végett, és így a számtalan vérfertőzésből adódóan sokszor ideggyenge állatok kerültek magánkézbe.
Az idegi problémákat hordozó egyedek, bizony néha megtámadták gazdáikat. Le kell szögezni viszont azt a tényt is, hogy ezek az állatok nem a törzskönyves szigorúan szelektált állományból kerültek ki! A 80-as évek végére már számos tenyésztőnek sikerült, szakmai tapasztalata és tudása által, kialakítania egy nagyon jó minőségű, homogén tenyészállat állományt; sok sikert és elismerést hozva tulajdonosuknak. Ezen időszakban évente átlagosan 2000-2400 kiskutyát törzskönyveztek fenntartva a stabil génállományt.

5.    Hullámvölgy

A rendszerváltás után nagy változások történtek a kutyatenyésztés területén is. Számtalan divatkutya került be az országba, hátrébb szorítva a magyar őshonos kutyákat. Ez megmutatkozik az évente kiadásra kerülő törzskönyvek mennyiségében is míg ’88-89-ben 2000 fölötti kiskutyát törzskönyveztek, addig ez a szám 2000-ben 276-ra csökkent. A nagyfokú érdektelenséget több okra lehet visszavezetni; lássunk belőle néhányat.
A kilencvenes években a nyugatra nyitás hatásaként számos olyan kutyafajta került az országba, amelyek a kuvasszal megegyező feladatkörben alkalmazhatóak. Ezek a kutyafajták – igaz, hogy a népszerűségük csökkent egy-két év alatt – számos leendő tenyésztőt csábítottak el a kuvasztól. Sajnos ezen divat kutyatenyésztők egy része minden lehetőséget felhasználtak arra, hogy alaptalanul rágalmazzák a kuvaszt, ezzel hódítva teret maguknak. Nem tudni, hogy miért, de az akkori kuvasztenyésztők nem fogtak össze, és nem cáfolták az alaptalan vádakat, kiállva a kuvasz mellett; ez nagy hiba volt.
 A második ok, hogy sajnos ezen időszakban a vékony testű kicsi fejű „agárszerű” kutyák nyerték sorra a kiállításokat, szerepeltek a Best in show-ban, ezzel elkedvtelenítve a robosztusabb típusú kuvaszt kedvelőket és tenyésztőket.
A harmadik ok, hogy sajnos a tenyésztők régi nagy generációja kiöregedett, abbahagyta a tenyésztést a fenti okok miatt nem nagyon akadt utánpótlás.
Sajnos a tenyészetek drasztikus csökkenése a szelekciós bázis csökkenéséhez vezetett, ami a tenyésztés lehetőségeit is korlátozza. Természetesen a magyarok identitás tudatának hiányát is megsínylik a kuvaszok, csakúgy mint a többi gyönyörű magyar pásztorkutya fajtáink.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2018 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 297346
Hónap: 2079
Nap: 57