Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép A kiskutya képzése a szocializációval és a neveléssel kezdődik, mindjárt aznap, amikor az anyjától és a testvéreitől elhozzuk.

 

Feltétlenül legyen otthon saját helye, akár egy pokróc vagy egy kosár a lakásban, még jobb egy szoba-kennel (repülős szállítódoboz), amit akár utazáshoz az autóba is berakhatunk, akár az udvaron a saját kutyaháza. Ha tudunk, hozzunk el a tenyésztőtől egy megszokott játékot, vagy a régi vackáról egy rongydarabot, hiszen szegényt elhozzuk a falkából, ahova eddig tartozott, egy ismeretlen, idegen helyre. A vackán soha ne bántsuk a kutyát! Amikor nem tudunk rá figyelni, legjobb a helyére parancsolni, esetleg bezárni a szoba-kennelbe, de csak azután, hogy megetettük, megitattuk, és megfelelően kiszaladgálhatta magát a szabadban. Ha nincs szoba-kennelünk, a kosarához is kiköthetjük egy pórázzal, azonban vigyázzunk, nehogy felakaszthassa magát! Ha ilyenkor vonyít, ugat, ügyet sem kell vetni rá, általában az a kutya szokik rá az ilyen hisztizésre, amelyikre ilyenkor odafigyelnek, többször rászólnak, foglalkoznak vele, esetleg a végén még el is éri, amit akart: elengedik. Ha következetesek vagyunk, hamar megtanulja, hogy vannak időszakok, amikor nyugton, egy helyben kell pihennie.

 

Amennyiben nem szobában tartjuk a kutyát, készítsünk számára az udvaron kennelt.

Ez a hely lesz az, ahol a kutya nyugodtan tud majd pihenni, és gond esetén biztonságos körülmények közt tudhatjuk.

Bezárást követő hisztijét hagyjuk figyelmen kívül – de természetesen győződjünk meg arról, hogy a kutyus jól van, és nem azért nyüszít vagy ugat, mert komoly probléma állt elő.

 

Kép Az első héten ne nagyon maceráljuk a kutyust, szólítsuk gyakran a nevén, hogy tanulja, hívjuk gyakran magunkhoz, legyünk vele kedvesek, kissé még elnézőek, azonban amit nem akarunk, azt ne engedjük meg neki (bokák harapdálása, nadrágszárak cincálása, macska kergetése ...). Ekkor még elegendő egy-egy keményebben kimondott NEM, miközben a kiskutyát gyengéden, de határozottan, esetleg egy-két legyintéssel eltanácsoljuk a nem kívánt tevékenységtől. Soha ne bátortalanítsunk el, ha a szájában szeretne cipelni különféle dolgokat, mert később okoz meglepetést, ha a képzés kezdetén nem szívesen fog apportírozni. Inkább jelöljünk ki számára egy-két dolgot, amit hurcolászhat (régi bőrcipő, kesztyű), és ha nem kívánt dolgot kezdene cipelgetni, egy ERESZD-del vegyük ki a szájából és cseréljük ki a neki szánt darabra TIED jelszóval. Soha ne hagyjunk elérhető közelségben szivacsot, hungarocellt, mert ezek szétrágva a bélben elakadnak és a kiskutya pusztulását okozhatják. Lehetőleg az elektromos kábeleket se hagyjuk jól látható, hozzáférhető helyen és idejekorán derítsük fel és "hatástalanítsuk" a lakás és udvar egyéb veszélyforrásait is!

 

Ez a szobatisztaság tanulásának időszaka is. Könnyebb a kertben nevelkedett kiskutyákkal, akik már megtanulták, hová kell piszkítani, hogy a saját vackukat tisztán tartsák. A szobatisztaságra szoktatásnál arra ügyeljünk, hogy amint a kiskutya felébred, illetve minden étkezés után, rögtön vigyük ki a szabadba. Dicsérjük meg alaposan, amikor elvégzi kinn a dolgát! Ha véletlenül a lakásban sikerülne ez, igyekezzünk még közben elcsípni a dolgot, és rosszallásunkat kifejezve vigyük ki az ebet a kertbe, szabadba, ahol a folytatást nagyon megdicsérjük, a kutyust dolga végeztével megsimogatjuk. Legyenek ezek a dicséretek kissé túlzóak, hiszen a kutyus még nem tud a nyelvünkön, csak az eltúlzott hangsúlyokból, gesztusokból különbözteti meg helyes és helytelen cselekedeteit. Soha ne nyomkodjuk a kiskutya orrát a saját piszkába, ez nemcsak gusztustalan, de ettől nem lesz hamarabb szobatiszta a kutyus!

 

Kép Amint az oltásokat megkapta, vigyük gyakran sétálni, ha a nevét megtanulta, idegen környezetbe, idegen emberek, kutyák közé. A séta mindig pórázon történjen, csak olyan helyen vegyük le róla, ahol biztonságosan szaladgálhat. Séta közben megtanulja, mire szolgál a póráz, hogyan kell pórázon viselkedni. Ha húz, kis rántásokkal próbáljuk erről leszoktatni, ha lemaradozik, főleg ha leül, és nem akar egy tapodtat sem tovább menni, ne húzgáljuk, inkább menjünk vissza hozzá, sok biztatással, simogatással, jutalomfalattal próbáljuk meg rávenni a továbbhaladásra. Határozott, de kedves viselkedésünkkel a kiskutyát hamar meg lehet tanítani a rendes viselkedésre pórázon, ekkor a kiskutyának még nem kell szabályosan láb mellett haladnia, ez sokkal későbbi „tananyag”. Ha elengedjük a kölyköt szabadon szaladgálni, ügyeljünk, hogy ne legyen a közelben forgalmas főút, ahová kiszaladhat. Ilyen kis korban a kölyök még nagyon figyel ránk, alig megy el a lábunk mellől, próbáljuk meg ezt a figyelmet fenntartani úgy, hogy gyakran váltunk irányt séta közben anélkül, hogy szólnánk neki (de azért ne tűnjünk el a szeme elől!), amikor éppen néhány méter távolságban van és ránk néz, lépjünk be egy bokor vagy fa mögé és onnan folytassuk a sétát. Érjük el, hogy a kutya figyeljen ránk, és ne nekünk kelljen rá figyelni, szólongatni, csalogatni, ha másfelé szeretnénk menni. Kifejező testmozdulatokból a kölyök hamar megtanulja, hogy merre szándékozunk tovább haladni, és ha mindig kiszámíthatatlanok maradunk, figyelni fog, nehogy szem elől veszítsen minket. Ajánlatos időről-időre magunkhoz hívni, és a sikeres behívást valami finom falattal jutalmazni. (a jutalom soha ne legyen csoki vagy cukor!! – kitűnő jutalomfalatokat lehet kapni, de nagyon célravezető a felkarikázott virsli is)

Ezt a figyelemfenntartó folyamatot el kell kezdenünk lehetőleg már akkor, amikor a kölyök hozzánk kerül, mert később már sokkal bátrabban eltávolodik tőlünk, nehezebb lesz kialakítani a "gazdára figyelést".

 

Szoktassuk hozzá mielőbb az autózáshoz is (vagy buszon való közlekedéshez).

 

Otthon szoktassuk hamar hozzá, hogy hol a helye a falkában. Már a kezdet kezdetén akadályozzuk meg, hogy elsőként rohanjon ki a kinyíló ajtókon, kapukon – sőt, ő maradjon a végére! A családi falkában az ő helye az utolsó, ha ezt korán megszokja, később is kevesebb konfliktusunk lesz vele! Ne engedjük meg neki az asztalnál kunyerálást, parancsoljuk a helyére, mert később nagyon kellemetlen a már asztallapig felérő kutya, amint fejét ölünkbe téve nyálazza össze ruháinkat, esetleg alulról nyalogatja a tányért, vagy akár felnyúl az asztalra egy-egy falatért. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az asztalról nem etetjük a kutyát! Főleg nagymamákat nehéz erre rávenni, de megéri! Nehéz téma a felugrálás, sok könyvben olvashatjuk, hogy ilyenkor lépjünk rá a kiskutya hátsó lábára, azonban ez veszélyes lehet egy 90 kilós erőteljes férfi és egy 3-5 kilós kölyökkutya viszonylatában! A gyerekek sem érzik meg pontosan, hogy hol a határ a taposásban, a kiskutya lábak pedig könnyen roppannak. A legkönnyebb módszer, hogy orránál fogva tenyerünkkel eltoljuk, egy nyomatékos NEM! kíséretében. Sokszor az is eredményt hoz, ha a kutyát eltoljuk, de ugyan akkor lehajlunk hozzá, és csillapításként megsimogatjuk – hiszen csak közel szeretne kerülni hozzánk.

 

Kép Játsszunk a kölyökkel sokat, amennyit csak időnk engedi! Ha később képezni akarjuk, az apport-gyakorlatokat már most elkezdhetjük vele, meg fogunk lepődni, mennyire partner ebben. Egy megcsomózott zoknival, bármilyen, általa is szeretett tárggyal játszhatunk. Először alaposan felingereljük a kölyköt, húzgáljuk előtte jobbra-balra a tárgyat, majd, amikor már majd megőrül, hogy megkaparintsa, jól láthatóan eldobjuk neki. Amint megfogta, nagy lelkesedéssel, hátrálva csalogatjuk magunkhoz. Még hatásosabb módszer, ha leülünk a földre, akkor szinte magától rohan hozzánk és a tárggyal együtt a nyakunkba ugrál! Ha odaért hozzánk, a tárggyal a szájában alaposan megdicsérjük, majd a szájából kivéve a tárgyat azonnal folytatjuk a játékot! Ez nagyon fontos, nehogy az maradjon meg a kis fejében, hogy ha visszaviszem a zsákmányomat, elveszik tőlem és vége a játéknak! Szerencsés viszont, ha a közös játékra szánt tárgyat a legvégén elvesszük tőle, nem hagyjuk ott neki rágcsálni, hurcolászni, így hamar megtanulja a munka tárgyai és az egyéb holmik közötti különbséget. Bevált játékok az un. „madzagos labdák”, ezekkel jól fejleszthető a zsákmányösztön is. Célszerű két labdával játszani, ha az egyiket visszahozta, mutassuk meg neki a nálunk lévő másikat, így könnyebben rávehetjük a kicsit, hogy a számára fontos tárgyat átadja.

Hamarosan észrevesszük, hogy mennyire örül, amikor meglátja kezünkben azt a tárgyat, ami a közös játékot ígéri neki! Ez később fizetődik ki nagyon, amikor világosan meg tudja majd különböztetni a rágcsálható fadarabot az apportmunkában használt tárgyaktól.

 

A szocializáció, nevelés időszakában a kiskutya megtanulja a szobatisztaságot, a nevét, hogy jöjjön, amikor hívják és nyugton maradjon, amikor nem tudnak vele foglalkozni. A következő lépés a tanulásban a kölyök-képzés, avagy kutyaovi.

 
 

 

Profilkép



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 3
Összes: 284949
Hónap: 1724
Nap: 57