Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szimatmunka kezdeti lépéseivel természetesen, mint minden mással a kölyökkorhoz kell visszalépnünk. 8-10 hetes korban el lehet kezdeni a nyomkövetés tanítását, mivel az élelem keresése, valamint a falkatársak követése már ekkor a legerősebb ösztönökként jelen vannak kutyánkban, s ezek az ösztönök, ha ügyesen használjuk őket, személyiségzavar nélkül kiaknázhatók.

 

A tanítás kezdetéhez az előzőekben leírtakkal szinkronban lehetőleg ingerszegény, csöndes környezetet keressünk. Nagyon fontos az időpont. Legkedvezőbbek az ébredés utáni kora reggeli órák, amikor kutyánk idegileg teljesen kipihent és az első etetés előttről lévén szó, kellően éhes. A tanítás folyamata azzal kezdődik, hogy jó szokásunkhoz híven zsebünket telerakjuk kolbász vagy virsli darabkákkal. Az első pár alkalommal kb. 20 dkg-ra lesz szükségünk. A másik lényeges momentum a talaj illetve az időjárási viszonyok. A talaj kiválasztásánál legfontosabb a puhasága ill. a nedvességtartalma, ezért lehetőleg boronált szántást, friss vetést, vagy rövidre vágott füves területet válasszunk. Az időjárásnál fontos a szélcsendesség. Amikor kiérünk a kiválasztott területre kutyánkkal, azt a kocsiban hagyva elkezdjük a nyom fektetését.

 

A nyomot úgy képzeljük el, hogy kb. 20 lépés hosszú egyenes vonalban fogunk lépkedni és ennek a vonalnak a végén lesz a keresésre kiszemelt játék ill. élelem. Nagyon fontos, hogy a gyakorlások kezdetekor a kiindulási pontot, amit a nyomkövetésben szimatkatlannak neveznek, ne a lefektetett nyom irányából közelítsük meg, ez a gyakorlatban kivitelezve úgy néz ki, hogy a szimatkatlan kiszemelt helyét nagyívben más irányból közelítjük meg, úgy hogy az utolsó másfél, két métert megpróbáljuk átugrani. Ez az "akrobata" mutatvány nem öncélú.

Az első pár alkalomnál a nyomkövetésben fontos, hogy a szimatkatlanból csak egy irányban vezessen ki az általunk fektetett nyom, a többi irányban a kutya számára közömbös szagok legyenek. Tehát a szimatkatlanba érve kb. 50-60 cm átmérőjű kört, taposunk ki. Fontos, hogy a talajt ne rugdossuk, vagy ne ássunk sarkunkkal! Amikor kb. 1 percet eltöltöttünk a szimatkatlanban topogva, elkezdünk haladni tyúklépésben. Az első két lépés után visszafordulva a szimatkatlanba 6-8 db kolbászt helyezünk kb. egyenletesen elosztva. Tyúklépésben haladva ezek után már nincs más dolgunk, mint az, hogy minden egyes elhagyott lábnyomunkba egy kis darab kolbászt tegyünk. Amikor kb. 30 tyúklépést megtettünk, sarkunkkal nagyobb mélyedést képezve a talajba egy maréknyi kolbászt teszünk le egy a már zsebünkbe készített tárgyra. Ez a tárgy lehet egy kb. tenyér méretű használati tárgy (pénztárca, kulcstartó stb.) vagy egy a kutya számára játéknak alkalmas kiképzési eszköz. (zsinóros labda, puha ütőzsák stb.) Azért fontos a tárgyra helyezni a nagyobb mennyiségű jutalomfalatot, mert a későbbiekben a jutalomfalatot elhagyva már csak ez a tárgy illetve az ezzel a tárggyal való játék lesz a sikeres nyomkövetés végén a kutyánk jutalma. Amikor ezzel végeztünk saját nyomunkon, visszatérünk a szimatkatlanig, majd onnan a megközelítés módszerével kutyánkhoz megyünk. Ha 8-10 hetes korban kezdjük el a nyomkövetést, akkor csak egy kényelmes bőrnyakörv és egy kb. 1 méter hosszú póráz szükséges hozzá, ha 6 hónaposnál idősebb kutyánál kezdjük el a tanítást, lehetőleg hámot csatoljunk fel kutyánkra. A közvetlenül nyomkövetés előtti "öltöztetésnek" fontos szerepe van a későbbiekben a kutya ráhangolódása miatt. Az ez irányban is jól felkészített kutya a nyomterületre kiérve a hám feladása ill. később a hosszú póráz előkészítése alatt már teljesen a szimatmunkára készül fel szellemileg.

 

Az öltöztetés után most már egyenes vonalban a szimatkatlanhoz megyünk kutyánkkal ügyelve arra, hogy mi ne lépjünk a szimatkatlan közvetlen közelébe. A szimatkatlanban lévő ínycsiklandozó illatok éhes kutyánkat feltehetően minden különösebb biztatás nélkül amúgy is odavonzzák. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy előrehajolva és a földre mutatva csendes, nyugodt hangon a " Szimat, keresd!" vezényszót kiadjuk a kutyának és várunk. A módszer lényege, hogy ha a kutya jó irányban követi a nyomot, akkor nyugodt hangon néha dicsérve, semmi más dolgunk nincsen, minthogy kövessük őt. A póráz, - mely a kezdeti időben csak 1-1,5 méter hosszú - mindig enyhén feszes, hogy rántás nélkül is finom mozdulatokkal tudjuk korrigálni kutyánkat.

Amennyiben kutyánk letérne a nyomról, úgy más dolgunk nincs, mint a kezünkben lévő pórázzal megállítani és a "Szimat, keresd!" vezényszót ösztönzően ismételni.

 

Hagyjuk, hogy önállóan rátaláljon újra a követendő nyomra, s amikor ez sikerül, abban a pillanatban dicsérettel nyugtázzuk, hogy jó irányban halad. Nem szabad gyors eredményt várni, ha elsőre sokszor letér a nyomról, vagy nagyon kapkod, vagy bármi más renitensséget csinál nem szabad türelmetlenkedni, időt kell hagyni arra, hogy az ismétlődő gyakorlások során megértse a feladatot.

Tudomásul kell venni, hogy a nyomkövetés során nekünk csak kb. 5-10% befolyásunk van az eredményes munkára. A kutya esetlegesen kialakuló rossz viselkedési sémáit illetve a továbblépéshez szükséges megoldásokat is úgy tudjuk vele megértetni, hogy a megoldandó feladatokat az elérendő eredményhez igazítjuk.

 

Amikor kutyánk a nyom végére érve megtalálja az általunk eldugott tárgyat, illetve a rá elhelyezett nagyobb mennyiségű jutalomfalatot, érezhetően nagy lelkesedéssel megdicsérjük, s ha erre hajlandó az élelem elfogyasztása után rövid játék is következhet az eldugott tárggyal. Az első két-három gyakorlási alkalommal ugyanezt a feladatot ismételjük úgy, hogy egyelőre se a nyomkövetés időpontját, se az először használt talaj fajtáját ne változtassuk lehetőleg, és a gyakorlások között legalább 4-5 nap teljen el. A harmadik, negyedik alkalomtól el lehet hagyni a jutalomfalat alkalmazását a nyomon, mivel a nagyon "élelemmotivált" kutyáknál, a nyomkövetési munkát teljesen kontroll nélkülivé teszi az élelem szaga. Ezért ettől az alkalomtól kezdve ugyanezzel a módszerrel, ugyanilyen mennyiségben, de jutalomfalat nélkül hajtjuk végre a fent leírt feladatot.

 

 

Fegyelmező gyakorlatok

2008. 01. 24.

HELYBEN MARADÁS

 

Kép Ennek a gyakorlatnak a tanítása hasonlóságot mutat a többi gyakorlattal abban, hogy legfontosabb alapelvként a fokozatosságot és következetességet tartjuk szem előtt, de abban különbözik, hogy tanítását egészen kis kölyökkorban nem szabad elkezdeni azért, mert olyan erős gátlásokra épül, amelyek a kölyköt túl erősen és kedvezőtlen irányba befolyásolná.

 

A tanítás elkezdésére kutyától függően általában 6-8 hónapos kor az a legkorábbi időpont, amikor maradandó személyiség károsodás nélkül képes elsajátítani ennek az összképében végtelenül egyszerű gyakorlatnak az alapjait.

 

A gyakorlás megkezdéséhez lehetőleg egy nem aktív időszakot - pl. etetés után fél, egy órával, este mielőtt kutyánk házába vonulva nyugovóra térne, stb. -, válasszunk.

 

A helyben maradás lényege, hogy kutyánk az általunk kívánt testhelyzetet felvéve addig maradjon, egyhelyben amíg ezzel ellentétes utasítást nem kap.

 

Első lépésként fektetésben gyakoroljuk a helyben maradást azért, mert ez a legstabilabban, legkényelmesebben felvett testhelyzet kutyánknak.

Legegyszerűbben a már fekvő kutyához megyünk oda, zsebünk természetesen tele van a már említett jutalomfalatokkal, leguggolunk mellé, s miközben az "Ott fekszik! Vagy, Marad!" vagy más tetszőleges vezényszót adjuk ki, egy-egy apró jutalomfalatot teszünk a földre, néha megsimogatjuk. 5-10 másodperc, gyakorlás után élénkebb dicsérettel zárjuk a gyakorlatot, miközben felállunk kutyánk mellől.

Ez az első lépés ahhoz, hogy a kiadott helyben maradási vezényszóra addig maradjon abban a pozícióban, amíg mi szeretnénk, és mi az első alkalommal, mint "tapasztalt kiképzők" csak 5-10 mp-ig szeretnénk, ha ott maradna. Az ezt követő gyakorlások során ezt az időtartamot növeljük kb. 1 percig, miközben 5-10 mp.-ként egy-egy jutalomfalatot dobunk fekvő kutyánk elé. Amennyiben ez jól megy, próbáljuk meg a gyakorlatot úgy is végre hajtani, hogy mi álló helyzetben vagyunk kutyánk mellett, miközben ő továbbra is fekve marad. Amennyiben ebünk a falatokat sürgetve föl kívánna kelni, úgy marját lenyomva fektessük vissza, és így folytassuk a gyakorlatot. Ha ezen a tanítási fokon is túl vagyunk s kutyánk folyamatosan, fekve marad kb. 1 percig úgy, hogy mellette állunk, próbáljunk meg először helyben mozogni, majd fokozatosan távolodni tanítványunktól. Amennyiben fölkel, azonnal visszafektetjük, s jutalmazzuk.

 

Amikor ezt a szintet elértük érdemes tudásunkat kipróbálni más helyszínen is. Menjük ki egy erre alkalmas nyugodt zöld területre, s megfelelő mozgási mennyiség után (labda, játék, más engedelmes gyakorlatok), fektessük le kutyánkat és ismételjük el az otthon tanultakat. Feltehetően amennyiben otthon fokozatosan és következetesen hajtottuk végre a tanítás lépcsőit, nem jelent gondot kimozgatott kutyánkat rövidebb-hosszabb ideig helyben maradásra bírni. Ügyeljünk arra, - mivel ez a kutyának nehéz "önmegtartóztató" feladat - hogy zárásként mindig feszültségfeloldó játék legyen a végén.

Ezt a feladatot olyan hosszú időtartamon át kell kutyánknak végrehajtania az engedelmes vizsgán, ameddig a másik kutya az összes többi gyakorlatot végrehajtja. Tehát miután ingerszegény környezetben stabilan 4-5 percig megy a helyben maradás, úgy, hogy mi 5-10 méterre el tudunk távolodni kutyánktól, folytatnunk kell a tanítási folyamatot egy kutyaiskolán, ahol más kutyák jelenléte zavaró tényezőként hat. Amennyiben kellő türelemmel alapoztuk meg a gyakorlat végrehajtását, úgy az időtartamot 1-2 percre visszacsökkentve (és kutyánkat a biztonság kedvéért a hosszú póráz ellenőrzése alatt tartva) nem jelenthet problémát az eredményes kivitelezés. Ezután már csak a helyben maradás idejét kell növelnünk.

 

Az ülve és állva helyben maradás nem alap, hanem magasabb vizsgafokozatokban előforduló gyakorlatok.

 

 

SZABADON KÖVETÉS

 

Miután sorozatunk előző részeiben a kutyakiképzés alapjaival és a kutyánk nevelésekor elengedhetetlenül szükséges képességfejlesztő gyakorlatokkal és játékokkal is megismerkedtünk, rátérhetünk a minden gyakorlat vázát képező pórázon vezetésre, illetve ennek nehezített válfajára a szabadon követésre.

 

Kép Természetesen ennek a gyakorlatnak a tanítására is, mint minden másnál a legfontosabb az ingerszegény zavaró körülményektől mentes környezetben való tanítás. Talán legjobbak a nyomkövetés, mint az engedelmességi gyakorlatok tanításánál a hajnali órák, amikor kutya és ember egyaránt tiszta fejjel tud feladatára koncentrálni. A tanítási folyamathoz szükséges természetesen egy egysoros fojtó nyakörv olyan láncszemekkel, amelyek mindegyikébe belekapcsolható a kb. 1 méteres vezető póráz karabinere. A nyakörvet a kutyaiskolákon általánosan elterjedtekkel szemben nem úgy használjuk, hogy az egyik karikába csatoljuk a karabinert, miközben a másik karikában szabadon futó nyakörv szár folytja a kutyát, hanem az egyik karikába kapcsolt póráz segítségével a kutya nyakán közvetlen az álla alatt érintőlegesen szorosra húzzuk a nyakörvet, majd 180 fokban visszahajlítva ugyanennek a szárnak az egyik láncszemébe is belekapcsoljuk a karabinert. Ennek a nyakörvhasználatnak a segítségével egy olyan vezető eszközt kapunk kutyánk nyakán, mely anélkül, hogy az állatot fojtaná, legapróbb kézmozdulatunkat is pontosan közvetíti az állattal. Fontos dolog a nyakörv fölcsatolásánál, hogy az, mindenkor a kutya álla alatt legyen meghúzva, mert a nyak alsóbb részei izmoltságuk miatt sokkal ellenállóbbak minden külső behatással szemben, ezért nem reagálnak kellő érzékenységgel mozdulatainkra.

A tanításhoz ezen kívül elengedhetetlenül szükséges, hogy kutyánk ne jóllakottan lásson munkához, mert ilyenkor, ahogy nekünk, úgy neki sincs kedve dolgozni. Tehát amennyiben a reggeli órákra tesszük a gyakorlás időpontját, úgy az előző esti etetést érdemes vagy teljes egészében kihagyni, vagy lecsökkenteni fél adagra. Ha ezt meg tudtuk tenni, a tanítás közben teletehetjük zsebünket ízletes jutalomfalattal, (erre a célra legelőnyösebb az aránylag kemény, de mégsem túl fűszeres virsli ill. főzőkolbász apróra vágva: kb. 1x1x1 cm-es kocka) amivel kutyánk minden egyes általunk jónak ítélt cselekedetét azonnal megjutalmazhatjuk. Jutalmazásra lehetőleg ne használjuk száraz tápot, mert időbe telik amíg kutyánk megrágja, szomjas lesz tőle és a munka megszerettetése miatt a gyakorlásokkor valami extrát is szeretnénk neki adni a másfajta eledellel. A fent felsoroltakon kívül ajánlatos zsebünkbe tartani olyan fogási lehetőséggel rendelkező játékot (füllel rendelkező kisméretű ütőzsák, zsinóros labda) melyek segítségével kutyánkkal felszabadultan tudunk játszani.

 

Miután áttekintettük a gyakorláshoz szükséges felszereléseket és körülményeket térjünk rá konkrét gyakorlás folyamatára. A gyakorló területre kiérve lehetőleg mindig játékkal kezdjük napi tevékenységünket, így elkerülhetjük azt, hogy kutyánk kedvetlen legyen már a gyakorló hely meglátásakor. Az eddigiekből is kitűnik, hogy célunk nem az, hogy egy engedelmeskedő robotot alakítsunk ki kedvencünkből, hanem hogy kutyánk természetes adottságait kihasználva úgy tanítsuk meg az általunk kívánt dolgokra, hogy azokat jókedvűen, felszabadultan velünk szoros együttműködésben hajtsa végre.

 

Kép Tehát a gyakorlótérre kiérve 2-5 perc felszabadult játék következik, amikor is előkerülnek zsebünkből az ott rejtegetett erre alkalmas játékok és minden kényszerítő intézkedés nélkül megpróbálunk játékba elegyedni kutyánkkal. A játék közben azokat a viselkedéselemeket próbáljuk felvenni, amit két kutya egymással való játékában megfigyelhetünk. Eközben a játék közben a labdát ill. ütőzsákot eldobva bíztatjuk kutyánkat ezen tárgyak felvételére, amennyiben a tárgyat felveszi, megpróbálunk előle elszaladni, ha utolér a fogási lehetőségeknél mi is megragadjuk a tárgyat és kutyánk erejéhez mérve "huzi-voni" játékba bonyolódunk, ilyenkor az sem baj ha négykézláb állunk, sőt még moroghatunk is. Ismét kihangsúlyozom, a legfontosabb a felszabadultság, mert a gyakorlásnak ebben a részében elsődleges célunk, hogy a tréning helyét ill. magát a tréninget megkedveltessük a kutyával.

 

Kép Rövid játék után a pórázt a kutya nyakára csatolva megkezdődhet a tanítás.

Első lépésként kutyánkkal alapállást veszünk fel, melyben kedvencünk a bal lábunk mellett ül, a tanítás közben a pórázt tartó bal kéz lesz a fegyelmező eszköz, amivel a kívánt mozgásokat kutyánknál irányítjuk, jobb kezünkkel a jutalomfalattal teletömött zsebünk tartalmából jutalmazzuk az ebet. Az alaphelyzetben ülő kutyával a lábhoz vezényszó elhangzása után határozottan elindulunk, miközben jobb kezünkben már egy jutalomfalat rejtőzik. Elindulásunk után, amennyiben kutyánk nem "ragad rá" jobb kezünkre az illatok miatt és folyamatosan előre ill. oldalt megpróbál kitérni mellőlünk, úgy ezeket a kitéréseket a bal kezünkben tartott póráz kitéréssel ellentétes irányú megrántásával korrigáljuk, majd minden egyes rántás után, amikor újra felveszi a szabályos helyzetet mellettünk ezt azonnal egy falattal honoráljuk. Öt-tíz lépés megtétele után megállunk, a megállás pillanatában a pórázt felfelé megrántjuk, miközben a jobb kezünkben rejtőző jutalom falatot kutyánk feje fölé tartjuk kb. 30-50 cm-re. Amennyiben a mozdulatsor hatására kutyánk leül abban a pillanatban megkapja a feje fölötti kézből "beígért" falatkát. Amikor ezt megkapta utána elejtjük a pórázt és a másik zsebünkben rejtőző játék kerül elő és ismét kb. fél perc felszabadult játék következik, azért, hogy a fegyelmezés által okozott megterhelést végérvényesen feledtessük ebünkkel.

 

A rövid játék után ismét megismételhetjük az előzőekben leírt tanítási folyamatot. Figyeljünk arra, hogy az első gyakorlások alkalmával 8-10 perc, tehát max. 4-5 munkafolyamatnál többet ne végezzünk. Amikor már ez az 5-10 lépés laza pórázzal pusztán csak a jutalomfalatot tartó kezünk irányításával megy, akkor térhetünk rá hosszabb távok megtételére.

 

Mivel a vizsgagyakorlatok nem csak egyenesen kell menni, ezért jobbra- balraátot ill. hátraarcot is kell tanítanunk. A jobbra-balra át mivel kutyánk folyamatosan szorosan bal lábunk mellett közlekedik nem lehet probléma. A hátra arc tanítása kicsit bonyolultabb, mert itt - amíg mi egy szabályos balra történő hátra arcot végzünk, addig kutyánk minket megkerülve fordul a kívánt irányba. Ezt úgy kivitelezhetjük, hogy a fordulás pillanatában a pórázt bal kezünkből a jobba áttéve és azt kissé jobbra meghúzva befordulunk a kívánt irányba, s amikor kutyánk a pórázhúzás hatására ismét bal lábunk mellett helyezkedik el dicséretképpen természetesen jön a jutalomfalat. Amikor kutyánkkal a fent felsoroltakat laza pórázon végre tudjuk hajtani, következhet a tanításnak az a része, amikor az egyébként is laza pórázt megpróbáljuk fokozatosan mellőzni. Ez kezdetben rövidebb póráz használatát teszi szükségessé. A rövid póráz a kutya álló helyzetében kb. a földig érjen, és ne legyen a végén "fogókengyel". A szabadon követés elkezdésénél a gyakorlás első része megegyezik a pórázon vezetés gyakorlattal, annyi különbséggel, hogy a szabályosan pórázon közlekedő kutya nyakába csatolt rövid pórázt - amennyiben úgy érezzük, hogy a kontaktus elég erős köztünk - menet közben elengedjük had lógjon, de ugyanúgy menetelünk tovább és a végén az ültetést is ugyanúgy hajtjuk végre csak pórázrántás nélkül. A kutya nyakában lógó rövid póráz azt a lehetőséget hagyja meg nekünk, hogy az esetleg mégis renitenskedő ebet a póráz gyors megragadásával fegyelmezni tudjuk. Valószínű, hogyha a kezdeti pórázos szakasz jól lett megtanítva a kutyának, kellően türelmesek és fokozatosak voltunk akkor ritkán kell pórázzal közbeavatkoznunk.

 

Kép A tanítás egész folyamatára tehát igaz, hogy minden körülmények között az egyes munkaszakaszok után felszabadult játékkal oldjuk a feszültséget, a tanítás közben minél kevesebb erőszakkal, inkább jutalomfalattal hajtassuk végre gyakorlatainkat valamint, hogy ne engedjünk a kísértésnek a kutyánkon ha a legkisebb jelét látjuk a szellemi fáradásnak (már nem olyan figyelmes és élénk, esetleg ásítozik) egy rövid játékkal azonnal fejezzük be a gyakorlást.

 

Természetesen a fenti sorok alapján nagyon nehéz megtanítani ezeket a gyakorlatokat kedvencünkkel, de országunkban nagyon sok jó kutyaiskola működik, ahol megfelelő szakmai segítséget kaphatunk újdonsült hobbynkhoz.

 

 

AZ ÜLTETÉS

 

 

Kép Az ültetés esetében a következőképpen néz ki a tanítás az instrumentális kondícionálás felhasználásával: Fogjuk a kutya kedvenc játékát vagy egy finom falatot, és felhívjuk rá a kutya figyelmét. A tárggyal addig ingereljük, míg fel nem támad benne a vágy, hogy megszerezze. Amint megpróbálja elérni, nyúl felé, ugrál érte stb. a tárgyat a feje fölé tartjuk, oly módon, hogy ne érhesse el, de lássa, és folyamatosan ismételjük az "ülj" vezényszót. Az eredménytelennek bizonyuló ugrálás, ugatás, stb. próbálkozások során a kutya előbb-utóbb leül, tekintetét a tárgyra szegezve. Ebben a pillanatban a vezényszó ismétlésével egy időben oda kell adjuk neki az áhítat tárgyát; ezt a pillanatot nevezzük megerősítésnek.

 

Minden kezdet nehéz

2008. 01. 24.

MINDEN KEZDET NEHÉZ

 

 

Kép A képzés komoly, évekig tartó, nagy kitartást és következetességet igénylő feladat, mind a kiképző személy, mind a kutya számára, de a vele járó öröm, hogy a kutyám velem dolgozik, a kommunikáció ember és az állat között kialakuló magas foka, az elért eredmények mind-mind továbblépésre inspirálnak.

 

 

 

A tanítás eszközei - Jutalmazzunk, de hogyan?

 

 

Kutyánk tanításában segítségünkre vannak az etológia és a magatartáskutatás eredményei. Sokféle tanuláselmélet létezik; mint ahogyan az élőlények tanulása is rendkívül összetett és sokrétű folyamat. Kutyánk nevelése és tanítása során a reflexeken és ösztönökön kívül számolnunk kell a tudatos felismerés erejével, a jó és rossz megkülönböztetésének képességével, a dicséret és a büntetés formáló hatásával. A kutya fejlett asszociációs és emlékező képességgel, valamint logikával rendelkezik; nevelése során ezen képességeit kell felhasználnunk nem pedig tekintélyelvre és erőszakra támaszkodni. A kutyatartók és kiképzők többsége tudja, hogy a helyes jutalmazással mindent megtaníthat kutyájának. A helyes jutalmazás azonban nem is olyan egyszerű.

 

 

AZ ALAPOZÁS

 

Kép A kutya tanításában és magatartásának megértésében nagy áttörést jelentett Pavlov múlt század végi felfedezése, a klasszikus kondicionálás. Az elmélet szerint a kutyának vannak veleszületett és minden esetben kiváltható ún. feltétlen-reflexei, melyeket bármely körülmények között, minden előzetes tanítás nélkül produkál. A pavlovi példa erre az étel látványára és szagára meginduló nyálelválasztás. Ha a feltétlen ingert (étel) sorozatosan valamilyen egyéb, környezeti ingerrel kötjük össze (pl. fény vagy hangjelenség), akkor a kutya néhány ismétlés után a két ingert tudatában összekapcsolja, és a fény ill. hangjelenség alkalmával az ételre asszociálva feltétlen reflexet fog produkálni; megindul a nyálelválasztása. A kiképzés és nevelés terén ez többnyire a következőképp jelenik meg: A kiképző keres egy feltétlen ingert, mely az elérni kívánt feltétlen reflexet váltja ki. Az ültetés esetében a megfelelő feltétlen inger a far hirtelen és erőteljes lenyomása. A feltétlen ingert összekapcsolja a feltételes ingerrel (kéz vagy hangjelzést ad), és ezt a folyamatot addig ismétli, amíg a kutya tudatában annyira szorosan összekapcsolódik a feltételes és feltétlen inger, hogy a puszta kéz vagy hangjelre is produkálja a kívánt viselkedésformát, azaz esetünkben leül. Ez a folyamat azonban viszonylag hosszadalmas és a lecke ismétléseinek elhagyásával a nebuló elfelejti a tanultakat; ezt hívja a szakirodalom a reflex kialvásának. Nem sokkal a pavlovi elmélet megjelenése után a magatartáskutatás hozta a következő jelentős lépést a tanítás-tanulás elméletek sorában. Az elmélet neve operáns vagy instrumentális kondicionálás, de nevezik próba-szerencse tanulásnak is. Lényege, hogy a kívánt magatartásformát nem megmutatjuk a kutyának, hanem rafinált módon olyan ingereket támasztunk felé, melyekre ő maga próbál megfelelő választ adni. A próbálkozások során előbb-utóbb rátalál a megfelelő magatartásformára, melyet mi rögtön megjutalmazunk. A jutalmazásnak a kutya viselkedése szempontjából nagyon nagy szerepe van; szinte mindent megtenne azért, hogy gazdája elismerését és saját jutalmát elnyerje. A tanítás ezen módja hatékonyságban és tartósságban felülmúlja a pavlovi vagy klasszikus kondicionálást, ám véghezvitele némileg több leleményességet és beleérző képességet igényel. A fáradság azonban meghozza gyümölcsét, mert a kutya ezzel a módszerrel magától fedezi fel az összefüggéseket, s így azokhoz több sikerélmény kapcsolódik, mely a tanulás hatásfokát és tartósságát jelentősen növeli, valamint energiát és ösztönzést ad a további tanuláshoz.

A pozitív megerősítés a kutya tanításában mérföldkő; a kutyának sikerélményt jelent, és mint ilyen egyrészt megerősíti a produkált viselkedésformát, másrészt kedvet csinál a további próbálkozásokhoz. Ha egy fiatal kutyával 2-3 alkalommal egymás után megcsináljuk az ültetési gyakorlatot, azt az eredményt kapjuk, hogy az "ülj" vezényszó elhangzásakor már a 3-4 hetes kölykök óriási lendülettel és örömmel csapját földhöz feneküket, s büszkén bámulnak gazdájukra, örülve a feladat sikeres megoldásának, s az ezzel járó bőséges dicséretnek és ízletes jutalomfalatnak vagy játéknak. A kölyökkutya rendkívül gyorsan felfogja, hogy a kívánt viselkedés produkálása a jutalomfalat-adás feltétele, és eme felismerés után nagyon lelkesen fogja keresni azokat a viselkedéseket, melyek jutalomfalat adását eredményezik.

 

 

A TANULÁS AZ ELSŐ LÉPÉSTŐL KEZDVE

 

Az operáns kondicionálás alapjait és működési mechanizmusát már az élet első pillanataiban tanulmányozhatjuk. A születés után az anyaállat feltépi a magzatburkot, elrágja a köldökzsinórt, és erőteljes nyalogatásával feléleszti a kölykökben az "élet szellemét". Ez a tevékenység ösztönös, tanítást nem kíván. Amennyiben a kölyök felsír, mocorog és életjeleket produkál, úgy a szuka egyre lelkesebben nyalogatja, és gondozza. A kölyök sírása és életjelei visszajelzés az anya számára, hogy tevékenysége helyes; ösztönös utódgondozó magatartása megerősítést nyer. Abban az esetben azonban, ha a kölyök a nyalogató masszázs hatására nem produkál életjeleket, úgy a szuka egyre kisebb lelkesedéssel nyalogatja, majd feladja a próbálkozást, és nem törődik többé a kölyökkel. Ebben az esetben az ösztönös viselkedésre nem érkezett megerősítő válasz, így a magatartás is fokozatosan leépül. A kölykök anyaemlő iránti törekvése is szép példája annak, hogy az operáns kondicionálás valóban a kutya viselkedésének alapvető mozgatórugója. Az emlőhöz törekvő kölyök első útja ösztönös, ám amint odaér a táplálékot, meleget és biztonságot jelentő emlőkhöz, az általa produkált viselkedés megerősítést nyer, és tanulttá válik, így egyre biztosabban tudja azt, hogy éhség esetén az emlő felé vezető út a megoldás. A szuka utódgondozási magatartásából és a kölykök első viselkedésformáiból tehát levezethető az instrumentális kondicionálás alapelve, a jutalomelv.

 

 

A JUTALOM

 

Amennyiben egy spontán viselkedésformát (tehát egy viselkedést, mely belső indíttatású), közvetlenül a megjelenése után megjutalmazunk, azaz a vezérlő ösztön vagy belső indíttatás kielégülést nyer, úgy pozitív megerősítésről beszélünk. A pozitív megerősítés során elsajátított tudást a magatartáskutatás "sikerből való tanulás"-nak nevezi, és a tanulási formák egyik legeredményesebbjének tartja. A tanulási folyamat eredményességét több tényező befolyásolhatja: a viselkedés és a megerősítés időbeli elrendezése; minél előbb következik be a kívánt viselkedésforma után a jutalom, annál könnyebben kapcsolja ezeket össze a kutya, a megerősítés intenzitása; egy unott hangon kiejtett "okos kutya" megerősítő ereje nem mérhető össze egy igazán finom falattal vagy kiadós játékkal. A megerősítés gyakorisága; első időben igyekezzünk minden jó magatartást jutalmazni, és a kutyában lezajló motiváció erőssége; nem mindegy, hogy egy számára érdektelen dologgal, vagy kedvenc játékával próbáljuk meg kedvencünket a feladat elvégzésére rábírni.

 

 

A BÜNTETÉSRŐL

 

A "siker által való tanulás" ellentéte a közhiedelemmel ellentétben nem a "büntetés által való tanulás"! Az a kölykét gondozó anyakutya fenti példájából kitűnik, hogy a viselkedés elhagyását nem holmi büntetés, hanem az eredmény elmaradása okozza. Ez nagyon fontos. Gyakorlatba ültetve ennek az elvnek az értelme: a nem kívánt magatartás nem vezethet eredményhez. Azaz a kölyökkel az első perctől kezdve eszerint kell viselkednünk; az általunk megkívánt viselkedéseket kitartóan jutalmazzuk, a nemkívánatos magatartásformákat pedig nem engedjük célhoz jutni, és semmiféle sikerélménnyel nem tesszük összekapcsolhatóvá. Ha ezt az elvet alkalmazzuk, kutyánk nagyon gyorsan és örömmel fog tanulni, és a büntetésre, mint nevelő eszközre nem lesz szükségünk. (A büntetés módszerét elsősorban már rögződött rossz szokások megszüntetéséhez használhatjuk, ám itt sem tettlegességről vagy agresszióról van szó, hanem a kutya számára értékelhető magatartásformákról, mint a nyakbőr cibálása, vagy az arcorra való ráfogás, farkasszemnézés addig, míg a kutya el nem fordítja tekintetét, stb.)

Mindazonáltal fontos, hogy a belássuk; a jutalmazó elvvel sokkal könnyebben, és örömökben teljesebb módon juthatunk jól nevelt kutyához, mint ha büntetünk.

 

 

PRAKTIKUS TANÁCSOK

 

Jutalomként szolgálhat egy-egy finom falat, egy játék a gazdival vagy a kedvenc játék megszerzése, egy dicsérő szó és kedves simogatás, vagy akár a feloldozás egy helyben maradás-gyakorlatból is. A kutya számára a jutalomfalat kiemelt jutalmazó eszköz lehet. Szaglása és ízlelése együttesen teszi ingerlővé a jutalmat, és a kutya izgatott, „munkakész” állapotát elég sokáig ébren lehet tartani segítségével. Jutalomfalatnak lehetőleg ne száraz tápot válasszunk, mert azt a kutyának rágnia kell, ami időveszteséget jelent, valamint meglehetősen hamar szomjassá válik tőle, és ez a munkakedv csökkenését eredményezi. A legmegfelelőbb a felvágott vagy virsli adása, mert ennek még illata is kifejezettebb, így jobban ingerli az állatot. Az ideális jutalomfalat mérete akkora, hogy a kutya "egy slukkra" le tudja nyelni, és rögtön folyhat a tanulás tovább. Vegyük figyelembe, hogy egy jóllakott kutyát nem feltétlenül fog hajtani a vágy, hogy a párizsit megszerezze, tehát ha lehet, kissé éhes kutyával gyakoroljunk. A jutalomfalatot mindig igyekezzünk a feladat végrehajtását követően rögtön adni, így megkönnyítjük a kutya számára a két esemény összekapcsolását, és ő is gyorsabban fog dolgozni. Első időben minden helyesen végrehajtott feladatot vagy részfeladatot kövessen jutalmazás, így fenntartjuk a kutya lelkesedését. A jutalomfalattal azonban mindig együtt jár a szóbeli dicséret, és amikor a kutya már elég biztosan tudja a feladatot, egyre ritkábban kell falatot adni, ám a szóbeli dicséret intenzitását emelni szükséges. Fontos, hogy legyünk rendszertelenek a juti-fali adásában, a kutya ne tudja kiszámítani, hogy minden második sikeres leülés után jár a párizsi-kocka, mert ez elvonja figyelmét a kitűzött feladatról. A jutalomfalatok adását tehát a feladat ismétlésével ritkíthatjuk, ám egyúttal emeljük a helyettesítő dicséret és játék, fizikai érintés gyakoriságát. Ne felejtsük, a kutya fizikailag is kifárad egy idő után, és ingerelhetősége is csökken, a fáradással egyidejűleg a belső motiváció is alábbhagy; tudnunk kell tehát időben abbahagyni a gyakorlatot, mielőtt még a gyakorló, tanuló felek bármelyike elfáradna, vagy unni kezdené a dolgot. Ahogy az élet más területein, úgy igaz a nevelésre is; tudni kell abbahagyni, lehetőleg pedig akkor, amikor éppen a legjobban megy. Így aztán kutya és gazdája sikerélménnyel, örömmel telve hagyja abba a gyakorlatozást, és a kutya emlékezetében a tanulási folyamathoz nem kínos hercehurcát, hanem jó mulatságot kapcsol hozzá. A jutalom kiválasztása, ideje és adagolása tehát a szó szoros értelmében a mi kezünkben van. Válasszuk ki a kutyánk és magunk egyéniségéhez a legjobban illőt, és már állhatunk is neki tanulni.

 

 

A NEVELÉS ÉS A KIKÉPZÉS ALAPJAIRÓL

 

RANGSOR- KÖTŐDÉS – MOTIVÁCIÓ – ASSZOCIÁCIÓ – MEGSZOKÁS – ELKERÜLÉS

 

A kutyák nevelése és kiképzése során ez a 6 elem alapvető fontossággal bír. A motiváció vezet ahhoz, hogy egy meghatározott cél érdekében cselekedjünk, testi és lelki képességeinket felhasználva. Az ember, mint vezető-személy a bázis. A személyes kötődés az ember és a kutya együttélésének és közös munkájának alapvető feltétele. Az asszociáció során kapcsolódnak össze bizonyos események az utánuk következő eredményekkel; a megszokás biztonságot ad és második természetünkké válhat; az elkerülés ijesztő és fájdalmas élmények hatására jön létre. A következőkben az egyes elemeket vizsgáljuk kissé közelebbről.

 

 

A RANGSOR

 

A kutyának gazdáját minden esetben, mint fölérendeltet kell elismernie. Ez persze nem jelent rabszolgaszerű alávetettséget, még akkor sem, ha sok (munka-) kutyafajta nagyon szívesen alárendeli magát vezetőjének. Más kutyafajták (pl.: tacskó, agár, chow-chow) megátalkodottan önfejűek tudnak lenni, de a megőrzött nagyobb fokú szabadság és önállóság ellenére alapvetően el kell, hogy ismerjenek bennünket, mint fölérendelt lényt. A farkasnál ugyan az alárendelt személynek is vannak bizonyos előjogai, mint pld. egy darab hús birtoklása, amelyet ő sajátított ki. Ezt a jogot pedig még a vezető állatok is elismerik. A kutyáinknál is hasonlóan van ez, még az alárendeltek is sikeresen védhetik meg táplálékukat társaikkal szemben. Még az emberrel szemben is előfordulhat ez a jelenség, nem kevés kutya morog, sőt odakap, ha az ember a táplálékát vagy csontját el akarja venni tőle, főleg abban az esetben, ha ezt olyan családtag teszik, akinek a rangsorban följebb elfoglalt helyét a kutya nem ismeri el (pl. gyerek). Abban az esetben, ha a fenti jelenség a vezető személlyel kapcsolatban is felmerül, vagy talán annak ülő- fekvőhelyét tekinti a kutya sajátjának és védelmezi vele szemben, úgy komoly viselkedészavarral állunk szemben. A legtöbb esetben ezen zavarok létrejöttében maga az ember a hibás, aki saját akaratát eltökéltség és konzekvencia (következetesség) hiányában nem képes véghezvinni. Sok esetben éppen a törpe fajták dominánsak túlzottan, ami részben a megszokássá vált „felemelt” pozícióval az emberi ölben függhet össze, amire aztán jogot formálnak, mintegy a hatalomátvétel első állomásaként. Az ember és a kutya olyan teremtmények, melyeknek társadalomban kell élniük. Egymás között hierarchiát (alá-, fölérendeltségi sorrendet) alakítanak ki, ez szabályozza aztán az együttélést. Az ember-kutya kapcsolatban az embernek kell a vezető szerepet játszania és a kutyának ezt el kell fogadnia. Ez az ember részéről konzekvenciát (következetességet) és akarata végrehajtásában való eltökéltséget követel. Ha az ember elsőrendűségét mutató rangsor egyértelműen fel van állítva, máris adottak a feltételek egy eredményekben gazdag és jövedelmező együttműködéshez. A farkasként eltöltött évezredek és különösen az ember oldalán leélt hosszú időszak genetikailag meghatározottá tette a kutyát arra, hogy a közösségben betöltött második helyet el tudja fogadni, és ezzel elégedetten éljen együtt.

 

 

KÖTŐDÉS

 

Kép Az emberhez való kötődés nagyon fontos feltétel. A gondoskodás, táplálás, közös játék, sport, séták mind-mind fejlesztőleg hatnak a szociális kapcsolatra. De nagy különbségek állnak fenn abban a tekintetben, hogy mennyire kell elnézően-szeretetteljesen ill. keményen és akaratosan viselkedni kutyánkkal szemben. A dominanciára hajlamos kutyák és fajták minden egyes felfedezett gyengeséget a maguk javára fognak felhasználni. Ezen fajták és egyedeik még a farkas viselkedésmódját mutatják; ahol is a vezérfarkas a többiek által szeretetteljes és hódolattal teli üdvözlésben részesül, amire ő csupán morgósan, felemelt fejjel és farokkal, méltóságteljes-fensőbbséges pillantással reagál. Ha nem így enne, a többiek által felfedezett első gyengeség után nem sokkal már csak emlékeiben lenne vezérfarka. A kutyánál mindenesetre nem ennyire labilisak a szociális kapcsolatok, és hajlik arra, hogy egyszer már elfogadott alárendeltségi kapcsolatot- különösen, ha az az emberrel szemben jött létre-, általában ne kérdőjelezzen meg többé. De amint mondtuk, az egyedi és fajok közti eltérések jelentősek lehetnek.

 

 

MOTIVÁCIÓ (ösztönzés)

 

Az emberről pontosan tudjuk, hogy magasan motivált állapotban micsoda rendkívüli teljesítményekre képes, legyen az sport, munka, háború vagy szerelem. A kutyánál ugyanígy áll a dolog, különösen, ha munkakutya-fajtáról van szó. Helyes motiváció nélkül egy kutyát sem helyesen nevelni nem lehet, és magas eredményeket elérni vele éppígy lehetetlen. Ezért igazán fontos tisztában lennünk vele, hogy mik a motiváció főbb lehetőségei, és miként tudjuk ezeket helyesen felhasználni. Itt vannak mindjárt az alapvető testi szükségletek; élelem, víz, és nemi ösztön. Egy éhes kutya minden lehetőséget meg fog ragadni, csak hogy táplálékhoz jusson. Ezért a kutya számára az éhség rendkívül erős motiváció (késztetés), és nagyon sok minden függhet attól, milyen eredményesen tudunk nevelésünkben ill. kiképzésünk során a jutalomfalatokkal dolgozni, bár természetesen egyéb tényezők is közrejátszanak. A nemi ösztön egy normális kan számára mindenek fölötti ösztönzést jelent. Egy tüzelő szuka szaglása után vagy közben nemigen várhatunk jelentősebb engedelmességet és teljesítményt kutyánktól A szociális kötődés éppilyen megdöbbentő erősségű motivációs forrás. M. Smet írja le a példát: Ha Ön és kutyája egy a kutya számára nem bizalmas személlyel sétálni mennek, és az idegen eltávolodik Önöktől, a kutya bizonyára tudomást sem fog venni erről. Adjuk azonban ennek a személynek kezébe kutyánkat és távolodjunk el olyannyira, hogy a kutya ne lásson bennünket, az - szabadon engedése után meglepő sebességgel és intenzitással fog megkeresni és megtalálni bennünket. Ebben az esetben a kutya kötődése által volt magasan motivált abban, hogy cselekedjen a cél érdelében, hogy velünk újra együtt lehessen. Ha a másik személy is bizalmas a kutya számára, és mindketten különböző irányba megyünk, a kutya azt a személyt fogja követni, akihez a kötődése erősebb. Más kutyák jelenléte – különösen fiatal állatoknál- jelentős hátráltató erő lehet. A kutyának először meg kell tanulnia, hogy más kutyák jelenlétében is végre kell hajtania és az általunk kiadott parancsokat és kéréseket. De segítséget is jelenthez egy ismerős vagy barát eb, pl. az agility-alagút tanítása során, ahol az ismerős kutya példája és sikere is buzdíthatja ebünket az akadály leküzdésére. A személyes kötődés ereje nagyon fontos motivációs forrás. Ha a motivációt kezdetben jutalomfalatokkal és dicsérettel hoztuk létre, lassan elhagyhatjuk a sűrű jutalomfalatkákat, és helyettük bőséges dicséreteket iktatunk be. A jó kutya esetében nagyon hamar kifejlődik a „will to please” jelensége, azaz a „tetszeni akarás”, a kutya azon motivációs forrása, melynek értelmében keresi a lehetőséget arra, hogy a hőn óhajtott dicséret elérése érdekében bármi, nekünk tetsző dolgot produkáljon. Mivel vadászó életformája során a kutyában rögződött, hogy csak a vadászat végén nyeri el megerősítését, azaz a táplálékot, ésszerűnek látszik arra törekedni, hogy idővel a kutya csak egy teljes elvégzett feladatsor végén jusson jutalomfalathoz. A dicsérettel azonban sosem szabad fukarkodni. Mindezek mellett nagyon fontos tényező a belülről származó motiváció. A kutyát a belsejében lakozó ösztönök indítják arra, hogy fusson, ugorjon, zsákmányt üldözzön, vagy eldobott tárgyat hozzon, és csak olyan kutyával érhetünk el eredményt, melynél a nevelés és kiképzés során ezekből az ősi ösztönökből kiindulva építettük fel a tanulási folyamatot.

 

 

ASSZOCIÁCIÓ (képzettársítás)

 

Események, és azok kedvező ill. kedvezőtlen következményének összekapcsolása. A kutya agya képes egyes események és történések egymáshoz rendelésére. Mindannyiunk által ismert bizonyíték erre a sétához használt póráz láttán örömujjongásban kitörő kutya esete. A kutya összeköti a kézbevett póráz képzetét a sétálás képzetével, éppígy az etetőtál látványát és a táplálkozás kellemes érzetét. És ezek csupán a legnyilvánvalóbb megjelenési formák, melyeket nap mint nap tapasztal minden kutyatulajdonos. A kutyák ugyan nem az emberihez hasonló nyelven, de igen árnyaltan képesek hangulatokat, érzéseket és gondolatokat kifejezésre juttatni, és az emberrel való szoros együttélés során az ember által használtszavakat, kifejezéseket is megértik; azaz kapcsolatot létesítenek azok és a velük összefüggő események között; így kellő számú - és főleg intenzitású - átélés után a puszta szavak képesek kiváltani a kutyában a társult dolog vagy cselekvés képzetét. A kutya tanítása-nevelése tehát elsősorban az asszociációra és a pozitív megerősítésre kell, hogy alapozzon. A kutatások mai állása szerint a kutya gondolkodása a „ha…, akkor….” És az „azért…, mert…” típusú kapcsolatot csak nehezen képes értelmezni, de a belátásos tanulást vizsgáló kutatások még nem elzártak. Egyik legújabb eredmény a HI (Höridentifikation) azaz hallás utáni azonosítás ténye. A kutya ugyanis képes néhány (3-6) eléhelyezett tárgy közül pusztán a megnevezés alapján a kértet felvenni és gazdájához vinni.

 

 

A MEGSZOKÁS

 

A megszokás egy szintén fontos nevelési segédeszköz, mely segít még a kellemetlen szituációk elviselésében is. Erre jó példa a pórázon vezetés illetve a szájkosár. A póráz megfosztja a kutyát a szabadságától épp ezért az eleinte tiltakozik is ellen. Ugyanakkor az együttes motiváció (dicséret, jutalomfalat, játék) eredményeképp lassan sikerül elérni, hogy a kutya a pórázt vagy szájkosarat elfogadja, és végső soron az örvendetes eseménnyel (séta) kapcsolja össze. Ekkorra a kutya megszokta a pórázt vagy a szájkosarat, és még akkor is elfogadja a korlátozást, ha a motiváció később akár el is marad. A fiatal kutyának megvan az a képessége, hogy a környezethez a maga sokszínűségében alkalmazkodjon. Ez a képesség azonban a kor előre haladtával egyre jobban eltűnik. Ezért nagyon fontos, hogy a fiatal kutya minél hamarabb megismerkedhessen az őt életében körülvevő környezeti hatásokkal. (közlekedés, emberek és más állatok) A megszokás lövés- vagy zajfélős kutyák esetében is segíthet. Otthon, nyugodt körülmények között magnóról játsszuk le a félelmet kiváltó hanghatást először nagyon halkan, majd mindig, miután az állat az adott hangerőn már teljesen nyugodt, egyre hangosabban. Közben egyéb pozitív motivációkat kell alkalmaznunk, (táplálék, játék, dicséret) és nagyon sok türelemre és beleérző képességre van szükségünk, ahhoz, hogy eredményt érjünk el, ami sajnos nem minden esetben sikerül.

 

 

ELKERÜLÉS

 

A fiatal kutya a tapasztalás során megtanulja, hogy a veszélyes vagy kellemetlenséget okozó helyzeteket elkerülje. A nevelésben és a kiképzésben a kellemetlenség okozása arra szolgál, hogy a kutya a nemkívánatos magatartásformákkal felhagyjon. Amennyiben azonban egy fontos ösztönről van szó, úgy nehéz, sokszor majd lehetetlen ezt úgy kivitelezni, hogy a kutya valóban elhagyja a nemkívánatos viselkedést, de ne váljék se kézfélővé, se depresszívvé, se neurotikussá. A legfontosabb az, hogy a kutyában ilyenkor az alárendeltség érzését felkeltsük, vagy felfrissítsük. Amennyiben a kutya a nem kívánt cselekedetet abbahagyja, azonnali dicséretre kell átváltanunk.

 

 

A LEGFONTOSABB

 

A farkas falkában nincsenek parancsok és cselekvési kötelezettségek, csak motiváltság és félelem vagy óvatosság van (gátlás). Rangsor uralkodik, melynek megsértése biztos összeütközéshez vezet, de a vezérfarkas senkinek nem írhat elő semmit. A falka saját késztetéséből követi őt; a szociális motivációból, hogy a falka együtt- és fennmaradjon, és az éhség késztetéséből, hiszen csak a közös vadászat vezethet eredményre. Az ember ezzel ellentétben pontosan szabályozott cselekvéseket követel meg az ő szó- hang- ill. testbeszéd-jelzéseire, melyet a kutyának először meg kell tanulnia. Némely cselekvések, különösen azok, melyeknek elhagyását kívánjuk, elérhetőek (bár nem ez az egyetlen lehetőség) kényszer által is, (a vezérfarkas is letilt bizonyos cselekvéseket imponálásával és némi agresszióval), de minden típusú aktivitás eléréséhez elsősorban és kifejezetten a motiváló behatásokkal kell dolgoznunk, ha hathatós és tartós eredményt akarunk elérni, mely kutyánkkal való kapcsolatunkat nem rombolja, hanem még harmonikusabbá és teljesebbé teszi. Mint a fentiekből kitűnik, az erőszak és a kényszer etológiailag bizonyított módon a kutya számára szinte ismeretlen és értelmetlen fogalmak, így hát próbáljuk meg ezt mindig és mindenkor szem előtt tartani. Legyen a kutya nevelése és képzése bármily fáradságos és időnként nehezen kivitelezhető is, mindig motivációk és pozitív megerősítések sorozata, és ne folyamodjunk az egyszerűnek tűnő, de valójában hatástalan durvasághoz és erőszakhoz.

 

 

Mottó:

 

„A kutyakiképzés nem receptgyűjtemény, hanem gondolkodásmód. Tartalmát, lényegét nem hétpecsétes titokként őrzött és csak a kiválasztottak számára hozzáférhető, már-már mágikus műfogások, hanem olyan természettudományos ismeretek alkotják, amelyeket mindenki elsajátíthat, alkalmazhat és továbbfejleszthet.”

 

Dr. Kováts Zsolt

 

„Az etológia - az állatok viselkedésével foglalkozó tudomány - ma már elismert és népszerű. Egyre újabb egzotikus állatfaj sajátosságait ismerhetjük meg a televízióból, folyóiratokból vagy könyvekből. Divattá vált, hasznos divattá. Az állatok megértését, megismerését segítette. Egyre többen vallják, hogy az állatot akkor szeretjük helyesen, ha hozzásegítjük a számára természetes élethez. Kiélheti a benne munkálkodó örökletes vágyakat, ösztönös képességeket. A kutatók felismerték, hogy a fejlettebb állatoknál a legtöbb ösztönös viselkedést a tanulás, a tapasztalatok módosíthatják. A kölyökkutya minden tőle „menekülő” tárgyat zsákmánynak tekint. A sikeres „vadászatok” kellemes élményéből tanulja meg, hogy az igazi prédája a labda vagy a védőkar. Az etológia törvényszerűségeit ismerő és helyesen alkalmazó ember a mesterséges, humanizált környezetben is egészséges, kiegyensúlyozott, boldog állatot nevelhet. A mezőgazdaság szakemberei azért foglalkoznak állat-viselkedéstannal, mert az állatok komfort igényeinek optimális kielégítésével gazdaságosabb tej, hús stb. termelést érhetnek el.

A kutya viselkedéséről, szokásairól egy könyvtárnyi művet írtak már és a kutya kiképzéséről is számos könyv jelent meg.

 

 

VÉGEZETÜL AZ IDEG TÍPUSOKRÓL IS NÉHÁNY SZÓ:

 

A személyiség típusok hagyományos felosztása szerint van kolerikus, szangvinikus, flegmatikus, és melankolikus típus.

Gyakorlati megfigyelések szerint ezek a típusok nem tisztán léteznek, ezek keverve jelentkeznek.

Ám adnak egyfajta iránymutatást, ezért érdemes megismerni.

 

 

SZANGVIKUS:

 

Vérbő, mozgékony, gyors, életre való, Igen könnyen

motiválható. Hamar hozható ingerületi állapotba, de könnyen megnyugtatható, legtöbbször magától is hamar megnyugszik.

 

 

KOLERIKUS:

 

Szintén vérbő, talán túlságosan is mozgékony, könnyen motiválható, gyakran magát hozza ingerületi állapotba, amihez kevés külső és belső inger is elég. Nehezen megnyugtatható, magától ritkán nyugszik meg. Ezek a kutyák gyakran válhatnak agresszívvá.

 

 

MELANKÓLIKUS:

 

Nem vérbő kutya, kevésbé mozgékony. Nem mindig motiválható. Ingerületi állapotból hamar, szinte magától megnyugszik.

 

 

FLEGMATIKUS:

 

Nem vérbő, mozgékony ugyan, de nem motiválható, kiszámíthatatlan.

 

 

Minden alkalmazási terület, más-más képességeket kíván.

Célszerű az adott feladatra a legjobb képességű kutyát kiválasztani. A mindennapokban pedig törekedjünk a számunkra megfelelő kutya kiválasztására.

Vagy a meglévő kutyánkból igyekezzünk a legtöbbet kihozni. Nem megváltoztatni, hanem a képességei szerint, felkészíteni kell. Egy vizsgára is, akár.

Fontos, hogy az első gyakorlások alkalmával a környezet ingerszegény legyen.

A vezényszavak legyenek rövidek, határozottak, érthetőek. Egy gyakorlathoz mindig ugyan azt a vezényszót használjuk.

A kutya kezdetben, nem szóból ért! Jelekből, hanglejtésből „érti meg” mit is szeretnénk tőle.

Helyes neveléssel ezeket a szavakat, a kiképzés kezdetén már érti. Így nincs más feladatunk, mint a kívánt gyakorlatsor megtanítása. Hibátlan, formailag is látványos „előadásmódban”

Ma már számtalan könyv, videó elérhető, megvásárolható ebben a témában.

Keresse mindenki a neki megfelelő technikát, kiképzési módot.

 
 

 

Profilkép



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 280157
Hónap: 1798
Nap: 46