Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fehér perzsa: az egyik legrégebbi hosszú szõrû fajta; hozzávetõleg 300 éve létezik, ám csupán az 1800-as évek végén vált igazán népszerûvé. Három változata van: a narancssárga, a kék és a felemás szemû. (Ez utóbbi a kék szeme oldalán levõ fülére rendszerint nem hall.) Teste zömök, feje széles és gömbölyû. Szõrzete puha, selymes, tömött. Színe tiszta fehér, mindenféle folt vagy árnyalat nélkül. Tanulékony, pajkos, szép állat.

Kámea perzsa: sokan a legszebb hosszú szõrû macskának tartják ezt a selymes, puha bundájú cicát, és valóban különleges megjelenésû, elegáns állat. A kontrasztok jellemzik. Aljszõrzete egyszínû (fehér vagy krém), szõrvégei pedig elütõen sötétek (vörösek vagy krémszínûek). Hasonlít a csincsillához. Nem túlságosan régen, az 1950-es évek végén alakították ki ezüst-, valamint vörös és krémszínû perzsák keresztezése révén. Hamarosan a színek egész skáláját sikerült elõállítani: vörös-füst, árnyalt, gyöngyház, krém-füst, kék-krém és teknõcszínû változatok jelentek meg és arattak megérdemelt sikert a kiállításokon. Mint minden perzsa macska, a kámea sem kedveli a nagy meleget, szívesen húzódik hûvös sarkokba, különbözõ bútorok alá. Nyugodt, kiegyensúlyozott, kellemes természetû, "társaságkedvelõ" teremtés, akárcsak a többi hosszú szõrû macska. Teste zömök, de korántsem nehézkes. Feje széles, gömbölyû; orra pisze. Szeme nagy, kerek, narancssárga vagy rézszínû. Dús szõrzetû farka rövid.

Csincsilla: neve a csincsillát, ezt az Andokban élõ kis termetû rágcsálót, no meg a csincsillanyulat juttatja az ember eszébe, habár természetesen semmi közük sincs egymáshoz. Mind a mai napig nem sikerült tisztázni, miért kapta épp ezt az elnevezést... Az egyik legelragadóbb hosszú szõrû fajta, amely szépségversenyeken, gyakran nyeri el "A Kiállítás Legszebb Macskája" címet. Szépsége színének tisztaságában és a fülén található, felálló fehér bojtban rejlik. Aljszõrzete fehér, minden egyes szõrszál vége fekete, ezáltal egyöntetû színhatást keltve fut végig a fejen, a fülön, a mellkason, a hason és a farok alatt. A fehér alapszín és a fekete szõrvégzõdések különleges megjelenést kölcsönöznek a csincsillának. A látványt még fokozza a hatalmas, kerekre nyílt, mélysmaragd vagy tengerzöld színû szem. Igaz, a kölykök némi meglepetést okozhatnak a kezdõ tenyésztõnek, az újszülöttek ugyanis olyanok, mint a cirmos cicák: szép csíkos a bundájuk.

Ezüst cirmos perzsa: pazar látvány a színezüst alapszõrtõl jól elütõ, sûrû fekete mintázatú ezüst cirmos. Sajnos manapság ebbõl a fajtából mindössze két-három példány látható a nagyobb nemzetközi kiállításokon. Sokak szerint azért, mert a tenyésztõk nagyon felkapták a csincsillát, mégpedig az ezüst cirmos rovására. A csincsilla mellesleg állítólag az ezüst cirmostól származik, ezt azonban mindmáig nem sikerült egyértelmûen bebizonyítani. Ennél a fajtánál a legnagyobb hiba talán az, ha az alapszín a megkövetelt színezüst helyett csíkos vagy szürke, továbbá ha a minták nem eléggé sötétek és elütõk. A valódi cirmos minta világosan látható, és sohasem fut egymásba. Néhány túl szigorú tenyésztõnek egyébként az a véleménye, hogy a fajta akkor kezdett hanyatlani, amikor a mogyorószínû szem mellett a zöldet is elfogadták, tudniillik a jelenlegi leírásban már "mogyoró vagy zöld" szerepel, és ez "lazít" a szigorú fajtakövetelményeken.

Fekete perzsa: Egyes fekete perzsakölykök szõrszíne egészen 7-8 hónapos korukig rozsdaszínû vagy szürke. A telített fekete szín csak 12-18 hónapos korban, a második szõrváltás után alakul ki. Növendékkorban fehér szõrszálak is elõfordulhatnak, azonban mindkét jelenség eltûnik a növekedés során. Nemkívánatos tulajdonság a sötét narancssárga szemek zöldes elszínezõdése.

Fehér perzsa: A perzsamacskák eredeti színe fehér. A szemszín alapján több alcsoportra oszthatók: a narancs szemszínû fehér, a kék szemû fehér, a felemás szemszínû fehér. Ez utóbbinál az egyik szem kék, a másik narancssárga. A kék szemû fehér perzsa az õsibb típus. A sötétkék szem gyakori velejárója a süketség. A perzsamacska tenyésztésekor alapvetõ cél a hófehér szõrszín. A teljesen fehér kölykök többségének a két füle között és a homlokán különbözõ alakú és nagyságú sötét vagy fekete foltok találhatók, ezek a növekedés folyamán teljesen eltûnnek.

Kék perzsa: A fekete mellett a kék a leggyakoribb és legrégibb színváltozat. A kék színû perzsát már 1898 óta elismerik, önálló változatként tartják számon. A kék vagy a szürkéskék minden tónusa megengedett, a legértékesebb mégis az igazi kék árnyalat. A bunda színére vonatkozóan alapvetõ követelmény, hogy a szõrzet azonos tónusú legyen. A sötétebb árnyalat csak az orr hegyén engedhetõ meg, a tigriscsíkozottság súlyos hibának minõsül.

Vörös perzsa: Az 1880-as évek körül a vörös perzsamacskát önálló változatként ismerték el. A telített vörös színû macskák tenyésztését általában mellõzik, szerencsés a tenyésztõ, ha telített vörös színû macskáján nem látható csíkozottság és a színintenzitás a test egész felületén azonos. A csíkos rajzolat leggyakrabban a pofán, a végtagokon és a farkon figyelhetõ meg. A vörös kandúr rendszerint igen jól fejlett, a perzsatenyésztõk nem szívesen használják tenyésztésre, a kisebb termetûeket jobban kedvelik. A vörös perzsa színhibája az egyszínû farok fehér színezõdése.

Krémszínû perzsa: Ez a színváltozat nagyon kedvelt. A leginkább kívánatos színek a pasztellkrém, a bézs árnyalat, a cserszín és az elefántcsontszín. Legfontosabb követelmény a sötét csíktól mentes egyöntetû színezõdés. A krémszínû szõrzet genetikailag a vörös színbõl egy színhalványító gén bekapcsolódásával vezethetõ le. A sötétnarancstól a rézszínig változó nagy, kerek szemek különösen feltûnõek a krémszínû szõrzetben, így ezek a variánsok igen tetszetõsek. A krémszínû macskákról azt állítják, hogy félénk természetûek.

Fekete-füstszínû perzsa: A legmutatósabb színvariánshoz tartoznak. A valódi füstszínû perzsáknál a színes fejet dús, ezüstös csillogású, látványos gallér övezi. A típusra jellemzõ az ezüstösen fakó, gyapjas aljszõrzet. A füstszínû perzsa szeme nagy és kerek, és a rézszínûtõl a sötét narancsig változik. Jelenleg nyolc színváltozata ismert, legelterjedtebb a fekete-füstszínû perzsa, ritka a teknõctarka-füstszínû, a csokoládé-teknõctarka-füstszínû, a kék-krém-füstszínû és a lila-teknõctarka-füstszínû. Valamennyi füstszínû perzsa meglehetõsen független az embertõl. Kedvelik az ember társaságát, de csak egy kiválasztott személyt tartanak érdemesnek bizalmukra, s ahhoz ragaszkodnak. A füstszínû perzsa fedõszõrzetének felsõ kétharmada pigmentált, ezt külön gén okozza.

Kék-füstszínû perzsa: A kék színû és a fekete-füstszínû perzsák keresztezésébõl néha egy-egy kék-füstszínû perzsa is származik. A kölykök színe születéskor egyáltalán nem jellemzõ, többnyire teljesen feketék, kékek vagy más színûek. Tipikus ismertetõjel a pofán, a szem körül és az orr alatt található úgynevezett ezüst szakáll, ez azonban csak a születés után néhány napig figyelhetõ meg, késõbb eltûnik. Az ezüst szõrszálak csak 2-3 hetes kor után jelennek meg. Ezután is csak eléggé szabálytalanul növekednek, s a 6-8 hetes kismacskák emiatt szinte foltosak. A növendékek színe csak féléves korukban válik jellemzõvé.

Vörös-gyöngyházszínû kámea perzsa: A kámeát korábban vörös-csincsillának is nevezték, mivel nagyon hasonlítanak egymásra. A kámea alapszínének jellege genetikai szempontból alapvetõen különbözik a csincsilla perzsáétól. Szemszíne csak a sötétnarancstól a rézvörös színig változhat. A kámea fõ ismertetõjelei a pofán, a végtagokon, a háton és a farok felsõ részén található spriccelt szõrszálak (spriccelt: szõrvégi pigmentáltság). Az aljszõrzetben, továbbá az állon, a fülpamacsokon, a nyaki galléron, a mellkason, a hason és a farok alsó felületén a szõrszálak teljesen fehérek.

Vörös árnyékolt kámea perzsa: Az alapszín és a spricceltség jellege szerint a jelenlegi fajtaleírások összesen 12 kámeavariánst különböztetnek meg. A kámeánál a színintenzitás alapján két fõ csoport különíthetõ el: a gyöngyházszínû kámea (a szõrzet 1/8 része spriccelt), és az árnyékolt kámea (a szõrzet 1/3-a spriccelt). Az európai stantard a vörös, a krémszínû, a teknõctarka és a kék-teknõctarka variánsokat fogadja el. A cirmos rajzolat legfeljebb - alig látható nyomokban - az arcon és a végtagokon fordulhat elõ. A leggyakoribb a vörös és a krémszínû kámea, mindkettõnek rózsaszínûek a talppárnái. Az egyéb színû kámea ritka jelenség. Ha a spricceltség a szõrszál hosszának felénél nagyobb szakaszra terjed ki, akkor vörös-füstszínû vagy krém-füstszínû változatokról beszélünk. A füstszínû perzsa szõrzete a szõrhossz felétõl egészen 2/3-áig lehet spriccelt. A kámea kölyköket röviddel a születésük után nem lehet a tiszta fehér állatoktól megkülönböztetni. Csak a második héten kezdenek színezõdni.

Fekete-ezüst cirmos perzsa: Egyike a legrégebben ismert perzsa-színváltozatoknak. A szép fejtípusú, tökéletes ébenfa-fekete, cirmos rajzolatú és jellemzõ szemszínû perzsa-macska kitenyésztése nem könnyû feladat. A tenyésztésben csak nagyon korlátozott mértékben keresztezik a fekete-ezüst csíkos macskát az egyéb perzsaváltozatokkal. Kívánatos a zöld szemszín. Hasonlóan a csincsillamacskákhoz a szem körüli szõrzet fekete, az orrtükör téglapiros, szintén fekete szegéllyel.

Fekete cirmos perzsa: Minden cirmos variáns közös tulajdonsága, hogy az egyes szõrszálakon úgynevezett zonális pigmentáltság alakul ki. A gén jelenléte a pigment szintenként váltakozó arányú lerakódását okozza a szõrszálakban így azokon jellemzõ pigmentgyûrûk (gyûrûzöttség) látható. Ez a cirmos mintázat adja sajátos és jellemzõ külsejüket. A fekete csíkos alapszín aranybarna tónusú, kis vörösesbarnával, ezen lát-ható a fekete mintázat. Az életkor elõrehaladtával a szõrzet sötétedik. A szemek réz-vagy sötét narancsszínûek, a szemhéj feketével szegélyezett. A gyûrûzött szõrû cirmos perzsaváltozatok közül elismert színek még a kék, a csokoládé-, a lila, a vörös és krémszínû csíkos. Minden cirmosvariáns kölyke egyszínû amikor megszületik, mindössze a végtagokon és a has oldalán van némi csíkozottság. A cirmos rajzolat csak 4-6 hónapos korban alakul ki teljesen. Minél sötétebb a kismacska közvetlen születés utáni színe, annál jobb lesz a felnõttkori mintázata.

Kék cirmos perzsa: Az egyik legvonzóbb és legelragadóbb cirmos variáns a kék csíkos perzsamacska. A bundája alapszíne és rajzolata közötti ellentét igen látványos. A szõrzet alapszínét elefántcsont-tónusú halványkék szõrszálak adják, amelyen a rajzolat sötétkék. A kék csíkos csak márványozott (pillangórajzolatú) változatban ismert. A kék cirmos szeme a sötét narancsszíntõl a rézszínig változik, a szemhéjakat sötétkék keretek szegélyezik. A sötét rózsaszínû orrtükör szegélye szintén sötétkék, a talppárnák szürkéskékek. Ez a színváltozat csak nemrégiben jelent meg a tenyészetekben. A kék cirmos perzsa pofáján a külsõ szemzugtól kiindulva 2-3 spirális vonal húzódik, a homlokon néhány függõleges, M betûre emlékeztetõ csík található. A szemek között több - az orrig lehúzódó - vonal található, amelyek a fejen át a hátig nyúlnak. A hát közepén három párhuzamos szalag található, amelyekbõl egy további keskenyebb, lefelé futó szalag is kiindul. Ha az ezek közötti távolság szalagnyi, akkor a cirmosmintázatot tigriscsíkozottságnak nevezik. Ha a csíkozottság a vállakon kör alakú, a test oldalán pedig ovális mintájú, és az így kialakuló rajzolat kiterítve a pillangó szárnyaira emlékeztet, akkor márványozottságról (pillangómintázatról) beszélünk. A kék cirmos mellsõ és hátsó lábai teljes hosszukban keresztirányban csíkosak, a farok szabályosan csíkos, a vége sötét.

Vörös cirmos perzsa: Ma a leggyakrabban tenyésztett változat. Cirmosrajzolata az erõsen sötétvöröstõl a mahagóniszínig változik, világospiros alapon. Megítélésekor döntõ tényezõ a két szín harmóniája, a kettõ közötti kontraszt. Lényegében teljesen mindegy, hogy tigriscsíkozottak vagy márványozottak. A vöröshöz hasonlóan a vörös cirmos perzsánál is zavaróan hat mindenféle fehér folt az állon, a mellkason és a farokvégen. Ezek a kiállításokon pontveszteséget jelentenek.

Csincsilla perzsa: Fõ ismertetõjele a fedõszõrszálak utolsó nyolcadában mutatkozó spricceltség, amelyek csak egyes helyeken, így a háton, a test oldalán, a fejen, a füleken és a fark felsõ részén jelennek meg. A leggyakoribb fekete-ezüst csincsillaváltozatnál a szemek a feketétõl a feketésbarnáig szegélyezettek. A többi színváltozatnál a mindenkori alapszínnel összhangban a szem környéke kék, barna vagy levendulaszínû. A téglapiros orrtükör környezete a szemek körüli szõrzet színéhez hasonló, ugyanilyen tónusúak a talppárnák is.

Árnyékolt ezüst perzsa: Az állat mellkasának, hasának és farkának alsó felülete spricceltségtõl mentes, teljesen hófehér. A csincsillaváltozat ezüstösen fehér macska benyomását kelti, az árnyékolt ezüst perzsa emellett jeges, fémes csillogást is mutat. A szemek zöldek vagy türkizkékek. Az árnyékolt ezüst macskánál négy színváltozatot különböztetünk meg: fekete, kék, csokoládé- és lila színt. Az alapszínekkel összhangban van a szem, a téglapiros orrtükör keretének és a talppárnáknak a színe. Valamennyi csincsilla és árnyékolt ezüst variáns kölyke felnõttkori színénél sokkal sötétebb tónussal jön világra. Szõrzetük jóval rövidebb, mint a többi perzsakölyöké. Az elsõ spriccelt szõrszálak csak 4-6 héttel a születésük után jelennek meg. A szemszín legkorábban 6 hónapos korban alakulhat ki, de általában csak a második évben nyeri el végleges színét. A csincsilla perzsák bõre nagyon finom, ezért a szõrzet ápolásánál óvatosnak kell lennünk.

Fekete-fehér perzsa: A kétszínû (bikolór) perzsák korábban nagyon elterjedtek voltak, ma már kevés van belõlük. Mindössze azt követelik meg a bikolór perzsáktól, hogy a két eltérõ szín (azaz a fehér és valami más megengedett szín) meghatározott arányban jelentkezzen, emellett egységesnek, mindenféle rajzolattól vagy csíkozottságtól mentesnek kell lennie. Megkövetelik továbbá, hogy a két szín jól körülhatárolt és harmonikusan elosztott területeket képezzen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindkét színnek meg kell jelennie az arcon (itt kívánatos az úgynevezett lángnyelv is), mind a négy végtagon és adott esetben a farkon is. Lángnyelvnek nevezik azt a mintát, amikor az arcon fehér csíkocska vagy háromszög alakú folt található.

Kék-fehér perzsa: A bikolór perzsák egyik színvariánsa, amely genetikailag a fekete-fehérbõl vezethetõ le. A kék-fehér színkombináció nagyon kedvelt. A bikolór perzsák szemszínére vonatkozó követelmények nagyon szigorúak; sötét narancs- vagy rézszínûek lehetnek. Talppárnái és orrtükrük, a fehér színûekhez hasonlóan, rózsaszínûek lehetnek. Jelenleg a fajtaszabvány a kétszínû perzsa hat különbözõ színváltozatát engedélyezi. Ezek a fekete-fehér, a kék-fehér, a vörös-fehér, a krém-fehér, a csokoládé-fehér és a lila-fehér variánsok. Genetikai szempontból ezek igen értékes állatok, mivel utódaik, megfelelõ párosítás esetén, tökéletes bikolór színkombinációjúak.

Vörös-fehér perzsa: Két további bikolór perzsa változat is nagyon elterjedt: ezek a vörös-fehér és a krém-fehér perzsamacskák. Mindkét színváltozaton gyakran látható a színes szõrterületek jelentõs csíkozottsága vagy árnyékoltsága, ami nagymértékben csökkenti az állatok tenyészértékét. A szabvány a sötétnarancstól a rézszínig változó szemszínt ír elõ. Elsõsorban a vörös és krémszínû perzsák tenyésztése során jelennek meg a különféle rövid orrú egyedek. Ezek orrtöve és maga az orr is rendkívül lapos, és szinte a szemek magasságában található. A kidomborodó homlokon kitapintható púp található. Ugyanilyen mértékben domborodnak elõ a pofacsontok is, így az orr oldalnézetbõl alig látható. Anatómiai szempontból az ilyen fejtípusnál a csontozat torzulásáról beszélünk. Az orr jelentõs lerövidülése miatt az orr és az állcsont hiányos fejlettségû. Az állatok rendszerint erõsen könnyeznek, mivel a szembõl az orrnyílásukba vezetõ könnycsatornájuk a torzulás következtében elzáródik. Gyakran megfigyelhetõ a csukaszájúság vagy csukafogazat, ami azt jelenti, hogy a szabályosan kifejlõdött állka-pocs a lerövidült állcsont elé nyúlik.

Teknõctarka perzsa: Az 1900-ban rendezett kiállításon bukkantak fel elõször. Azóta igen nagy népszerûségnek örvendenek, számuk jelentõs. A teknõctarka szín genetikai okokból csak a nõstényeken fordul elõ, és azok párosítására így mindenkor más színû hímet kell használni. A teknõctarka macskáknál a fekete és a vörös különbözõ árnyalatai az elõírásos színek. A fekete és a vörös színû foltoknak a testfelületen egyenletesen elosztva, arányosan, egymástól jól elhatároltan kell megjelenniük. Kívánatos és ugyanakkor rendkívül tetszetõs is, ha az arc egyik fele sötét, a másik fele világosabb, és ugyanakkor a sötét részen vagy a homlokon vörös vagy krémszínû lángnyelv található. A fehér színt, a kifejezett tigriscsíkozottságot vagy a cirmos szõrszálak jelenlétét a bírák pontlevonással büntetik. A kölykök színe csak 4-6 hónapos korban vagy még késõbb, lényegében a szõrváltáskor tisztul ki, ilyenkor megszaporodnak a vörös szõr-szálak is. Egy további gén hatására a kék színváltozat is létrejöhet.

Teknõctarka-fehér perzsa: Ha fekete, kék, vörös, krém-teknõctarka, kék-krémszínû perzsanõstényeket bikolór hímekkel párosítunk, akkor egyes esetekben nagyon érdekes szín, a fehérrel kombinált teknõctarka is megjelenhet. Olyan teknõctarka macskáról van szó, amelyiken pluszként fehér foltok is találhatók, a macskának úgy kell kinéznie, mintha beleesett volna a tejesedénybe. Az Egyesült Államokban 1956-tól ismerik el a változatot. A fehér foltok jelenléte a háton, a hason, a végtagokon, a mellkason és lángnyelv formájában a pofán is kívánatos. E színvariáns is csak nõstényeken jelenhet meg.

Kék-teknõctarka-fehér perzsa: Igen keresettek a macskabarátok között. A nagy kereslet ellenére ilyen macska csak ritkán születik. Ehhez ugyanis az egyszínû nõstényt két-színû kandúrral, vagy ellenkezõleg, kétszínû, teknõctarka-fehér vagy trikolór nõstényt egyszínû kandúrral kell pároztatni. A három szín eloszlását illetõen a kék-teknõctarka-fehér macskánál a szabvány azt írja elõ, hogy mindhárom színnek területileg arányosan elosztva, zárt foltokban kell megjelennie. A háromszínû változatnál az orrtükör és a talppárnák szürkéskékek vagy rózsaszínûek, rajtuk néha szürkéskék pettyezettség látható.

Kék-krémszínû perzsa: A teknõctarka perzsákból egy további variáns a kék-krémszínû perzsa származtatható. Az eredetileg fekete szín a megfelelõ gén hatására kékre, a vörös pedig krémszínûre változott. Mindkét szín esetében a kisebb foltok is elfogadhatók, de a színek azonos mértékû keveredése, az úgynevezett melírozottság még mindig nagyra értékelt tulajdonság. A kék-krémszínû perzsák 1920 óta ismertek Európában. Önálló színváltozatként 1930-ban szabványosították. Napjainkban az egyik legkedveltebb színváltozatok közé tartozik. Ebben a színkombinációban sem létezik hímivarú egyed. A kék-krémszínû kismacskák születésükkor csaknem teljesen kék színûek. Krémszínû szõrszálaik növekedésük során fokozatosan megszaporodnak, kialakul a kívánt melírozottság.

Fókajegyû perzsa: Az akromelániás jegy az arcon, a füleken, a végtagokon, a mancsokon és a farkon jelentkezõ erõteljesebb pigmentáltság. Ez a sötétebb tónus az állatnak sajátos, démoni külsõt kölcsönöz, ezáltal egyes ragadozómacska-fajokhoz válik hasonlóvá. Az akromelániás jegyek különbözõ színûek lehetnek. A legkontrasztosabb változat közülük a sötétbarna jegyû perzsa, ahol a szõr bézs alapszíne és az említett testrészek sötét- vagy vörösesbarna akromelániás elszínezõdése erõsen eltér egymástól. A jegyek sötétbarna színét gyakran hasonlítják a fókaprém színéhez, innen ered az elnevezés is. Ennél a változatnál az orrtükör és a talppárnák színe a jegyek sötétbarna tónusával egyezik meg. Gyakran elõfordul, hogy a bézs alapszín erõteljesen megsötétedik. Ha ez már fiatal állatokon észlelhetõ, akkor jelentõs hibáról van szó, ezek a kismacskák idõsebb korukban túl sötétek lesznek, ez a bírálatkor pontlevonást eredményez.

Kék jegyû perzsa: Testfelépítése ugyanolyan, mint a többi perzsáé, rövid és zömök. Gyakoriak azonban az olyan állatok, amelyeknél a nyúlánkság nagymértékû. A kék jegyek harmonikusan egészítik ki a szõrzet jeges kéktõl lilába játszó alapszínét. A színváltozat orrtükre és talppárnái a szõrzet és a jegyek színével összhangban palakékek. Szemei általában szép kék tónusúak, összhangban a prém színével.

Csokoládé jegyû perzsa (colourpoint): A kék szemszín és a rövid orr csak ritkán jelenik meg együttesen, holott éppen ez a két tulajdonság különösen jellemzõ és megkívánt. A csokoládészínû colourpoint alapszíne elefántcsontszín, ezen láthatók a csokoládészínû jegyek. Az orrtükör tejcsokoládé-, a talppárnák pedig fahéj- vagy csokoládészínûek. A lila jegyû perzsa szõrének alapszíne magnóliafehér, orrtükre és talppárnái levendula-rózsaszínûek.

Vörös jegyû perzsa: Az egyik legtetszetõsebb változat, csak a hetvenes évek közepétõl látható gyakrabban. A színváltozaton csíkozottság látható. Ilyen cirmos mintázat többnyire a homlokon és a mellsõ lábakon figyelhetõ meg. Ez azzal magyarázható, hogy a vörös szín öröklõdéséért felelõs gén gyakran összekapcsolódik a csíkozottságért felelõs génnel. Teljesen sávmentes vörös színû macska csak ritkán látható. A colourpoint perzsák leggyakoribb hibája, hogy a szõrzet alapszíne és az akromelániás jegyek között gyenge a kontraszt.

Krémszínû perzsa: A vörös jegyû perzsától csak az akromelániás területek színtónusában különböznek, orrtükre és talppárnái ugyanolyan színûek. A vörös változatú macska akromelániás jegyei meleg narancsszínûek, a krémszínûnél pedig pasztellkrémszínûek. A szõrzet alapszíne a vörösnél magnóliafehér krémszínû árnyalattal, a krémnél teljesen krémfehér. A colourpoint kismacskák valamennyi változata színes jegyek nélkül jön a világra, mindössze leendõ színének árnyalatát figyelhetjük meg. A jegyek sötétebb színezõdése legkorábban hathetes életkorban jelenik meg. A colourpoint kismacskát általában a fülek között elálló szõrszálakról lehet felismerni.

Teknõctarka jegyû perzsa: Az alapszíntónus szerint négy változat különíthetõ el: fóka-, kék, csokoládészínû és lila-teknõctarka. Legfontosabb feltétel, hogy a vörös és a krémszínû foltok jól láthatóan elkülönüljenek. Az orrtükör és a talppárnák a fókaszínû-teknõctarka colourpointnál barna, rózsaszínû vagy rózsaszínû barna pettyezettséggel. A kék-teknõctarkánál viszont szürkéskékek rózsaszín pettyezettséggel. A csokoládészínû teknõctarka colourpoint perzsák orrtükre és talppárnái csokoládé- vagy rózsaszínûek, vagy a kettõ kombinációja. A lila-teknõctarkánál a levendula- és a rózsaszín, illetve a levendula pettyezettségû rózsaszín a jellemzõ az említett testfelületekre. Tapasztalt macskatartók szerint ezek az állatok élénkek, de nyugodtabb természetûek, mint a sziámiak. Magabiztosak, határozottak, de erõsen kötõdnek az emberhez és környezetéhez, legtöbbször kicsit kényesek. Egy-egy alomban a többi perzsaváltozathoz hasonlóan 3-4 kölyök található, amelyet az anyamacska gondosan õriz. A növendékek az egyéb perzsákhoz képest valamivel korábban, nyolc hónapos koruk körül válnak ivaréretté.

Cirmos jegyû perzsa: Az alapszín valamint a pofán, a füleken, a végtagokon, a mancsokon, farkon lévõ akromelániás jegyek színei alapján a colourpointnak összesen húsz változata ismert. A cirmos jegyû perzsa alapszíne teljesen azonos a többi változatéval, csak cirmos jegyekkel gazdagított. A szõrzet alapszínének a lehetõ legvilágosabbnak kell lennie, az akromelániás jegyek csíkozottságának hangsúlyozottan és jól kivehetõen kell látszani, különösen a szemek, az orr és a pofa tájékán. Sötét foltnak kell látszani az állon és a szemek fölött, ahol a tapintószõrök növekednek. A farkon a színezõdésnek megfelelõ gyûrûk találhatók, a farokvég tónusa a gyûrûk színével meg-egyezõ. A végtagok elülsõ felülete is csíkozott, amely fõleg a mellsõ lábakon kifejezett. A colourpoint perzsára jellemzõ sötétkék szem ennél a változatnál is magától értetõdõ.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mefőfalva

(tataieniko50010@citromaile.hu, 2010.10.21 20:30)

szia

 

 

Profilkép



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 280157
Hónap: 1798
Nap: 46